tag:blogger.com,1999:blog-23022047228620816812024-03-18T06:35:15.990+01:00Boglya (Kállay Kotász Zoltán blogja)(Mert meg kell találni a tükröt a szénakazalban...)Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.comBlogger48125tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-41704369690754220132024-03-18T06:34:00.000+01:002024-03-18T06:34:41.949+01:00Napsütés és harmat<p> </p><p><span style="background-color: white; color: #351c75; font-family: arial; font-size: large; text-align: center;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>(Válogatott utószavaim XXXIX.)</span></p><p><span style="background-color: white; color: #351c75; font-family: arial; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></p><p><span style="background-color: white; color: #351c75; font-family: arial; text-align: center;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAwR3w28RxRah1F1x_vVkUgxouwtnuv5_rvMKt6NTW9yCLcO4LoBRBqCZ7z0NRa3acPW85iECZFh2xrg152lFGsV5P8p1Yy97r1hFV9iL5X3vw9DFddUDnQpqj770Wjviqhv7EARu3MT6uKRvCcZI1yiSxi8wKN1ZMdSX4ncCfAG8WXe9G4H8PiKHZugZM/s1156/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20Ha%20%C3%BAjran%C5%91%20a%20sorsfonal.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1156" data-original-width="769" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAwR3w28RxRah1F1x_vVkUgxouwtnuv5_rvMKt6NTW9yCLcO4LoBRBqCZ7z0NRa3acPW85iECZFh2xrg152lFGsV5P8p1Yy97r1hFV9iL5X3vw9DFddUDnQpqj770Wjviqhv7EARu3MT6uKRvCcZI1yiSxi8wKN1ZMdSX4ncCfAG8WXe9G4H8PiKHZugZM/w266-h400/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20Ha%20%C3%BAjran%C5%91%20a%20sorsfonal.jpg" width="266" /></a></div><p></p><p></p><p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Puchla Nikolett a „Kotász
Károly 150” irodalmi pályázaton tűnt fel verseivel, díjat
nyert, amely elismerés magával hozta azt is, hogy lehetőséget
kapott a kiadó <i>Napsütötte sávig</i> sorozatában
elsőkötetesként bemutatkozni. Nyertes versei megtalálhatók a
jelen kötetben (<i>Vétek-cseppek</i>, <i>Harmatos dal</i> és
<i>Hajdanvolt hajadon</i>), de összességében egy sokkal gazdagabb
hangvételű és témavilágú költő mutatkozik be a lapokon, mint
a pályázati jelenléte alapján sejthető volt. A felnőtté válás
nehézségei, a boldogságvágy, a sorsfordítás és az élet
rejtett üzeneteinek a kutatása a líra sokszor hangszerelt témái,
Puchla Nikolett azonban a szokványos szófordulatokat elkerülve
teljesen szuverén, sokszor már szinte a furcsaságig hajlított
költői képekben szólal meg, hitelesen közvetítve egy érzékeny
lélek állapotait. Ajánlom a <i>Ha újranő a sorsfonal</i> című
kötetet a nyitott és kíváncsi versbarátoknak!</span></p><p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><br /></span></p><p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;">Puchla Nikolett: <b>Ha újranő a sorsfonal</b> (Dr. Kotász Könyvkiadó, 2024)</span></p><p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><br /></span></p><span style="background-color: white; color: #351c75; font-family: arial; font-size: large; text-align: center;"></span><p></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-34585449724477163902024-02-26T19:52:00.000+01:002024-02-26T19:52:54.439+01:00Pánik ellen a legjobb<p> </p><p><span style="background-color: white; font-family: arial; font-size: large; text-align: center;"><span style="color: #351c75;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span><span> </span></span><span> </span><span> </span>(Válogatott utószavaim XXXVIII.)</span></span></p><p>
</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_3DPuoCThlEIaRNOKb0vNS9soeSMwUxStVHuo28erbfq_NYGwy1NyEL2BwMoGKYxdqMNpVdIaLsIQzcf_XCLVqOU2wy4p8qf3mFXOLm5DJyVRhyphenhyphenDgEf6ceVNPecniO_6zdMOVHExHB2xYtHGd8tgPULRUm84FFu4-t93wXMtDReSiThRc86slEQ4pSGD-/s1077/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20A%20tulip%C3%A1nfa%20t%C3%BAlz%C3%A1sai%200126_Fotor.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_3DPuoCThlEIaRNOKb0vNS9soeSMwUxStVHuo28erbfq_NYGwy1NyEL2BwMoGKYxdqMNpVdIaLsIQzcf_XCLVqOU2wy4p8qf3mFXOLm5DJyVRhyphenhyphenDgEf6ceVNPecniO_6zdMOVHExHB2xYtHGd8tgPULRUm84FFu4-t93wXMtDReSiThRc86slEQ4pSGD-/s1077/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20A%20tulip%C3%A1nfa%20t%C3%BAlz%C3%A1sai%200126_Fotor.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_3DPuoCThlEIaRNOKb0vNS9soeSMwUxStVHuo28erbfq_NYGwy1NyEL2BwMoGKYxdqMNpVdIaLsIQzcf_XCLVqOU2wy4p8qf3mFXOLm5DJyVRhyphenhyphenDgEf6ceVNPecniO_6zdMOVHExHB2xYtHGd8tgPULRUm84FFu4-t93wXMtDReSiThRc86slEQ4pSGD-/s1077/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20A%20tulip%C3%A1nfa%20t%C3%BAlz%C3%A1sai%200126_Fotor.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_3DPuoCThlEIaRNOKb0vNS9soeSMwUxStVHuo28erbfq_NYGwy1NyEL2BwMoGKYxdqMNpVdIaLsIQzcf_XCLVqOU2wy4p8qf3mFXOLm5DJyVRhyphenhyphenDgEf6ceVNPecniO_6zdMOVHExHB2xYtHGd8tgPULRUm84FFu4-t93wXMtDReSiThRc86slEQ4pSGD-/s1077/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20A%20tulip%C3%A1nfa%20t%C3%BAlz%C3%A1sai%200126_Fotor.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1077" data-original-width="708" height="454" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_3DPuoCThlEIaRNOKb0vNS9soeSMwUxStVHuo28erbfq_NYGwy1NyEL2BwMoGKYxdqMNpVdIaLsIQzcf_XCLVqOU2wy4p8qf3mFXOLm5DJyVRhyphenhyphenDgEf6ceVNPecniO_6zdMOVHExHB2xYtHGd8tgPULRUm84FFu4-t93wXMtDReSiThRc86slEQ4pSGD-/w299-h454/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20A%20tulip%C3%A1nfa%20t%C3%BAlz%C3%A1sai%200126_Fotor.jpg" width="299" /></a></div><p align="LEFT" style="font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><br /></p>
<p align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-size: large;"><span style="background: transparent;">„<span style="font-family: Times New Roman, serif;">Egyszer
valaki szeretett volna többet mondani, mint ami kikívánkozott
belőle, és amikor kinyitotta a száját, a feje felett elhallgattak
a fán a madarak. A fa ezen úgy meglepődött, hogy megállt a
növekedésben, az égen pedig a Nap, látva, hogy hiába süt, egy
magányos cseresznyefácska alant mégsem növekszik, inkább
hamarabb lehanyatlott. A jóember, aki többet akart mondani, mint
ami kikívánkozott belőle, ekkor elégedetten kurjantott egyet,
mert ékes és kiadós körmondatban sikerült éppen megfogalmaznia,
hogy lehet mondani bármit, bárhogy, bármikor, a világot az ember
szavai meg nem karcolhatják.”</span></span></span></p>
<p align="RIGHT" style="font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #351c75; font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;"><span style="background: transparent;">(Macuóka
Hikikomori: <i>Ne menj ki a szobából</i>, 2019)</span></span></p>
<p align="RIGHT" style="font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-size: large;"><br />
</span></p>
<p align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-size: large;"><span style="background: transparent;">„<span style="font-family: Times New Roman, serif;">Ha
lefelé nézel, van, amit éppen csak látsz, ha felfelé nézel,
van, amit éppen csak látsz. Van, aki téged éppen csak lát, és
van, aki nagyon jól és nagyon közelről lát téged.”</span></span></span></p>
<p align="RIGHT" style="font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #351c75; font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;"><span style="background: transparent;">(Szent
Engelbarthus: <i>Kontemplációk</i>, 1264)</span></span></p>
<p align="RIGHT" style="font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-size: large;"><br />
</span></p>
<p align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-size: large;"><span style="background: transparent;">„<span style="font-family: Times New Roman, serif;">Pánik
ellen a tulipánfa a legjobb. Nem hiába hívják tuli-pánnak, mert
túlvezet pánikon, szorongáson, depresszión. A tulipánfával a
transzformális mediális kapcsolatot mantra segítségével vehetjük
fel. Fontos, hogy a mantrát éhgyomorra vegyük be, és a tulipánfa
piramis alakú lombjának mértani középpontja alá kényelmesen elhelyezkedve, két-három percig először csak a nyelvünk alatt
pihentetve, lassan szopogassuk el. Megfelelő nyálelválasztással
ez körülbelül húsz percig tart.</span></span></span></p>
<p align="JUSTIFY" style="font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #351c75; font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;"><span style="background: transparent;"> A
mantrák most ötven százalékos kedvezménnyel vásárolhatók meg
nálunk, és az értékesítésekből befolyó összeg felét idős,
hátrányos helyzetű tulipánfák szociális ellátására
fordítjuk! Kérjük ügyeljenek rá, hogy bizonytalan forrásból
eredő, bevizsgálatlan, lejárt szavatosságú, illetve kétes
hatású mantrákat ne fogyasszanak! A kellemetlen mellékíz mindig
hamisítványra utal! A Kanalas és Kanalas Kft. mantrái egyet
jelentenek a megbízhatósággal és a minőséggel.”</span></span></p>
<p align="RIGHT" style="font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #351c75; font-family: "Times New Roman", serif; text-align: left;">(Kanalas
K. Sándor: </span><i style="color: #351c75; font-family: "Times New Roman", serif; text-align: left;">Vegyed be</i><span style="color: #351c75; font-family: "Times New Roman", serif; text-align: left;">, 2022)</span></span></p><p align="RIGHT" style="font-style: normal; font-weight: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #351c75; font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;"><span style="background: transparent;"><br /></span></span></p><p style="font-style: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: left;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;"><span style="background: transparent;">Kállay Kotász Zoltán: <b>A tulipánfa túlzásai</b> (Napkút Kiadó, 2023)</span></span></p><p style="font-style: normal; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: left;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: large;"><span style="background: transparent;"><br /></span></span></p><span style="background-color: white; color: #990000; font-family: arial; font-size: large; text-align: center;"></span><p></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-82195945481163792712024-01-04T22:30:00.005+01:002024-01-05T12:34:18.656+01:00Arany folyók, igaz mezők (részlet)<p> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><i>Tíz éve lépett ki a Mester (Katona Tibor) használhatatlanná vált testéből, és erre emlékezve összegyűltünk ma este a Toldi Moziban néhányan bukott és bukdácsoló tanítványok.</i></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><i>Halálának évében, 2014-ben írtam egy szöveget első érzelmi felindulásomban, amely, úgy érzem, életének utolsó szakaszában, plasztikusságában (de nem emberi leglényegében!) megidézi Tibor alakját. Lássuk tehát...</i></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br /></span></p><p style="text-align: center;"><span style="font-size: large;">***</span></p><p></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br /></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">- Várjál, Zoli! Itt vagy még?</span></p><p></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">A bejárati ajtónál járok, visszafordulok. Orákulum a szobában ül a tévéző foteljében, tenyerével a karfára támaszkodva és felsőtestével előrehajolva, mint aki felugrani készült, de félbehagyta a mozdulatot.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2mG0coUKcB2WGz66z5LGQ6OtMGRUYP6Czlexs9qdGc_HsgrCK53eQMw0roHZ2BmrHCXnfr0zQeCrgDfNujE6GW6BIZdnCrhBigy14MBptJCSiMyVVqn6TA5h1aqJkb0vEksZiJtSBj5Lble_ZLkpeTubS2YOEPbe1FwbLji9nY4nhW5EeuACaaZJ9V0z3/s1393/F%C3%A9nyk%C3%A9p-0937.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1393" data-original-width="1067" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2mG0coUKcB2WGz66z5LGQ6OtMGRUYP6Czlexs9qdGc_HsgrCK53eQMw0roHZ2BmrHCXnfr0zQeCrgDfNujE6GW6BIZdnCrhBigy14MBptJCSiMyVVqn6TA5h1aqJkb0vEksZiJtSBj5Lble_ZLkpeTubS2YOEPbe1FwbLji9nY4nhW5EeuACaaZJ9V0z3/w306-h400/F%C3%A9nyk%C3%A9p-0937.jpg" width="306" /></a></span></div><span style="font-size: large;"><br />- Valamit elfelejtettem! Írjuk hozzá a listához!</span><p></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Kérdően nézek rá.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Hitlerszalonna. Írd hozzá kérlek!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Hitlerszalonna? Az meg mi?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Vegyeslekvár. A legvacakabb, amit el lehet képzelni, de most mégis megkívántam. 44-ben ezt ettük, mivel semmi mást nem lehetett kapni… Kemény, kocsonyás, tömbben árulják, és késsel vágnak belőle annyit, amennyit kérsz! Ha hozzáérsz, rezeg. Harminc dekát hozzál belőle, légy szíves!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tibi, nem 44-et írunk… Gondolod, hogy most, 2011-ben a CBA-ban hitlerszalonnát mérnek?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Miért ne? Kérdezd csak meg, biztosan van!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Rendben, megkérdem.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">*</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Tartva tőle, hogy a közértben antifasiszta eladókba és biztonsági őrökbe botlom, felvezetem a történetet. Az energiaitalos részlegnél vörös hajú nő térdepel, és lassú mozdulatokkal vörös fémdobozokat pakol egyenként a legalsó polcra. Ezt nevezik árufeltöltésnek. Elmondom neki, hogy mi járatban vagyok, ismerősöm, az idős úr számára vásárolok, aki gyerekkori emlékei alapján különös nevű terméket keres. Végtére kibököm a nevét.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Sütésálló lekvár. Így hívják most. Ott lesz a hűtőpultban elől, jobb oldalt – tájékoztat az eladó.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Fél kilót veszek, tálcás kiszerelésben, lefóliázva. Kisebb adag nincs.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">*</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tibi, a Dolfi itt áll napok óta a hűtőben!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Igen, tervezem, hogy eszem belelő! Terveim vannak, Zoli!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tervek? Tibikém, tervek kellenek hozzá, hogy kibontsál egy lekvárt?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Nem ez a fő terv, de összefüggésben van vele! Részleteket egyelőre nem mondhatok, de komoly terveim vannak! Már kidolgoztam, csak a megfelelő időpontra várok!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Az égi konstellációt meg kell várni – toldja Jurigyivíj.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Megkezdem a felépülésemet – jelenti be Tibor szigorú arccal, száraz hangon, ahogy állami eseményeket szoktak a köztelevízióban. – Az étkezésemet is megreformálom ezzel kapcsolatban – teszi hozzá teljesen feleslegesen.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Öreg májsztró! – ordít fel Domináns. – Most leleplezlek!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Tibi motyorog valamit, „Leleplezés? Mit kell itt leleplezni?” De a szemek már nem rá szegeződnek.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Mi az, ami energetizálja Tibit? A lehetőség fennforgása, a lehetőség, a megvalósulás előszobája! Amíg valami lehetséges, addig vonzó, kívánatos, ezerarcú és mindenható, hiszen a megvalósulása a fantáziánk szerinti. A képzeletünk kénye-kedve rendezi, így megoldást hozhat mindenre, amire szeretnénk! Ha viszont megvalósul, akkor kiderül, hogy milyen, menthetetlenül és ridegen bemutatkozik a számunkra, tényszerűvé válik, és ezzel pukk! Kidurran, összetöpped, elsilányul, elveszti a gazdag tartalmat, amit belefantáziáltunk! Ezért minden megvalósulás csapás a májsztró kedélyvilágára, szerencsére azonban ez ritkán következik be, mivel nem forszírozza a bekövetkeztét. Vagyishogy… – Domináns feltartja a mutatóujját, jelezve, hogy nem fejezte még be, csupán a száját egyéb tennivaló, nevezetesen a sörösüveg szájának megszopogatása köti le. – Vagyishogy! Korábban nem, most azonban, a gutman óta csodaváró lett, várja a csodát, így állandó csalódások érik! A lélek azonban védekezik a csalódások ellen, újabb lehetőségek után kap, újra fantáziál, aztán megint csalódik, és így tovább!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Ez az! – üvölt Jurigyivíj. – Tibi, hullámvasútra ültél!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">*</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Két hónap múlva, amikor a penészes lekvár már mászik ki a hűtőből, felmarkolom, és kidobom a szemetesbe.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Pont most akartam enni belőle – bosszankodik Tibor. – Mindig, mindig valami gikszer…</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Gikszer?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Valami becsúszik a terveimbe. Zoli, ez nem lehet véletlen! Magyarázd meg, ha tudod!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Szerintem sincsenek véletlenek.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Na ugye! Még a te rációd is meghajol, még te is belátod, hogy itt valami van! Ezt csak misztikusan lehet megmagyarázni!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Lejárt a lekvár szavatossága, és megromlott. Ennyi a történet.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Zoli, Zoli, ne ragadj le a lekvárnál! Ennél többet vártam tőled… Légy szíves arra adjál magyarázatot, hogy a terveim megvalósításában miért ütközöm állandóan megmagyarázhatatlan akadályokba!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Te magad vagy az akadály.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Jaj, nehogy elkezdj pszichologizálni!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Hagyod, hogy falak épüljenek körülötted, de ha nem hagynád, hanem mozgásban tartanád magad, ahogy a cápák a hideg vízben…</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Rossz, rossz, teljesen rossz, amit mondasz! Épp az a lényeg, hogy tőlem függetlenül lép be, kívülről, az akadályozó tényező… Hogy ne mondjam: egy negatív erő szándékai szerint! – Hatásszünet. – És meg is mondom, hogy mi ennek az erőnek a neve… – Orákulum lendít, vállból, mint aki hátúszásban teszi meg az első karcsapást, csak éppen nem vízen és fekve, hanem szárazon és állva, lendít, majd karját fékezve és ég felé dermesztve mutatóujjával felfelé bök. Bár lehet, hogy inkább lefelé kéne. – Luckó!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">*</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Szól a telefon, távolról, tompán. Orákulum a sokadik csengetésre ébredezik csak, tudata átevickél egyik valóságszférából a másikba, de a készülék még mindig lefojtva berreg… Hol lehet? Botorkáló kézzel keresi a mellénye, nadrágja zsebében, végül kissé oldalra billenve a fotelban benyúl a feneke alá… Igen, ott van, rajta ült.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tessék… Te vagy, Gabi? Ne üvölts… – emelné a hangját, de alvástól ernyedt hangszálaitól csak suttogásra futja. – Nem értem, amit mondasz, ne üvölts…</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Hozom a remetét! – harsogja Jurogyivíj.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Nem akarok vele találkozni. Hagyjál békén a remetéddel, Gabi…</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Akkor csütörtökön jövünk!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Elmúlik a csütörtök, gondterhes lassú órákkal, aztán a péntek, latolgatásokat görgetve, végül a szombat is, fejcsóválásokkal, és Tibi felsóhajt.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tudtam, hogy nem jönnek... Gabi megint csak handabandázott.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Ekkor azonban megszólal a kapucsengő.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Ez meg mi?!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Maradj, majd én beengedem őket – szólok, felemelem a hallgatót, Jurogyivíj köszön, „szevasztok, emberek!”, és megnyomom a gombot, amely szabaddá teszi az utat. – Gabesz az.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Hagyjanak békén! – sikolt Tibi, és bemenekül a vécébe.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">A többesszám indokolatlansága gyorsan kiderül, Jurogyivíj egyedül érkezik, lifegő, rongyos szélű kabátban, lihegő, vörös fejjel.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Ember, nem fogod elhinni, mi történt… Megyek a remetéért, hogy hozzam Tibihez… Kopogok az ajtaján, semmi… Bemászom a nyitott ablakon… Erre ököllel rám ront, hogy takarodjak!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Hát persze! – mint vadnyugaton az ivónak, kivágódik a vécé ajtaja, csak emitt nem cowboy-kéz löki, hanem járókeret, amelyet Tibi navigál. – Azért remete, bameg, mert egyedül akar lenni!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tibiiiiiiiii – Jurogyivíj álkapcsa begörcsöl, szemei fennakadnak, lába megrogy, térdre hull. – Nem érted, te sem érted! Az évszázad találkozása lett volna! A Remete és a Fantaszta!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Két ember, aki nem kíváncsi egymásra – vetem közbe.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Mert nem hajlandók tükörbe nézni… – Gabesz felemelkedik, a hangja viszont elmélyül. – Elvakultság! Gőg! De én nem hagyom annyiban!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Igen? És mit csinálsz? – Tibi két kézzel ránehezedik a járókeretre, és előre dől.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- A vakoknak égni kell! A főkolompossal együtt! – Jurogyivíj le-föl emelgeti a karjait, az ujjait közben billegteti, jelezve a táncoló lángocskákat. – Oh, Tibi, ha láttad volna… Felgyújtottam Rómát! Tűz, tűz, tisztítótűz!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Tibi, mintha korláton tenné, amely vadasparkban látogatót választ el ragadozótól, még jobban áthajol a járókeret fölött, fejét pedig enyhén oldalra billenti.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Csak tudod, az a baj, hogy ők erről ott nem tudnak… Mert ez csak a fejedben zajlik… – Majd kéjesen, olyan lassúsággal, mintha a hallgatóság memóriájába szeretné vésni, arany betűkkel, „emlékezzetek majd… Tibor megmondta”, hozzáteszi: – Meg… fogsz… ő… rül… ni…</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Luckó? – kérdem odafordulva.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Luckó – bólint.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">*</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Nyárvégi koradélután a Weiner Leó utcában, a 3. emeleten, az Orákulum lakásának nagyszobájában, azon ritka pillanatok egyikében, amikor a beszélgetők elhallgatnak, és fogható sűrű csönd telepszik a társaságra.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tudjátok – kezdi aztán, vagy talán éppen folytatja Tibi –, nem vagyok híve annak, hogy egyik ember megkülönböztesse magát a másiktól… De vannak olyan szférák… ahol különbséget kell tenni… mese nincs! Kell tenni…?! Rosszul fogalmaztam… Tevődik! Nem az egyén, hanem az abszolútum által! – Felkönyököl, magyarázó-testtartásba. – Tudom, hogy tele vagyok esendőséggel… Talán bűnnel is… De mégis… Olyan belátásokra, felismerésekre, átélésekre vagyok képes, amelyekre más nem! El sem tudjátok képzelni, mi mindent élek át én itt, belül… Cselekvés nélkül, csak a lelkemben… Érzelmi univerzumokat, fantasztikus szélsőségekkel! Az átélés képessége! Ez a kiválasztottság! És egyben védettség, mert akit kiválasztanak, azt védik is!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Tibor hátra veti a súlypontját, és zuhanó zsákként, ernyedt felsőtesttel huppan vissza a fotel háttámlájának puha biztonságába. Két tenyerét lassan ráhelyezi, majd végigsimítja a mellkasán, és lehunyt szemmel mormolja.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Arany folyók folynak bennem…</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Domináns előre hajol, fürkészi Orákulumot, aztán hátradől ő is, de nem ernyedten, hanem kihúzott egyenes háttal.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Az emberi élet mérlege az igaz és hamis szétválasztásán, majd követésén fordul meg. Sokan hiszik, hogy ez tanulható… Lehet, hogy tanulni is lehet… Én azonban adományként kaptam, mert már csecsemőként képes voltam rá. – Rövid ideig hunyva tartja a szemét, majd felnyitja, megrázza a sörényét, aztán fél kézzel, nyitott ujjakkal végigszántja a halántéka felett, mintha igazítaná, és úgy mondja. – Igaz mezőkön járok.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Betűz a nap az ablakon, és a porszemcsék libegve táncolnak a fényében.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">*</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Domináns épp barátnőjénél, Tanárnőnél múlatja az időt, amikor muzsikálni kezd a telefonja.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Sanyikám! De jó, hogy elértelek! – Tibi a vonalban. – Műszaki probléma jelentkezett nálam! A lakásban! Sürgősen meg kell oldani! A te szakértelmedben bízom!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Másfél óra múlva Domináns a Weiner Leó utcába érkezik.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Türelem, Katona úr – szól az öreghez, aki már nyitogatná a száját. – Mindjárt mondhatja… De előbb helyzetbe hozom magam. – Két szatyorból tizenkét üveg sört sorakoztat elő, tizenegy a hűtőbe kanyarodik, a tizenkettediket felnyitja, megcsapolja. – Hallgatlak!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tudod, Sanyi, megkezdem a felépülésemet – Tibor összekulcsolja hasa előtt a két kezét, és picit megcsúsztatja egyiket a másikon, ami tenyérdörzsölésnek is beillik. – Belátom, eddig elhanyagoltam magam, és teret engedtem a leromlásnak… De ezen változtatok! Több mindent alkalmazni fogok, tornagyakorlatok is lesznek, de elsősorban fejben dől majd el a dolog! És fejben már mindent kidolgoztam!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Értem, májsztró! – Sanyi a kiürült üveget az asztal alá csúsztatja, felpattan, villámgyors háztartási Rodolfóként utánpótlást varázsol elő a hűtőből, „csak a kezeimet figyeljék”, a két üveg kupakjait egymásnak feszíti, lepattintja, és már gurgulázza is le az elsőbbségi flaska tartalmát a torkán.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Az étkezésemet is meg fogom reformálni. Több ember tanácsát kikértem… A kálciumra nagyon oda fogok figyelni… És mostantól több tejterméket fogyasztok majd! Az emésztésemet helyre kell tenni, mert… – Tibor elakad, elhűlve néz, csóválja a fejét. – Sanyi, te nem is iszol, hanem hörpintesz. Rossz nézni, milyen gyorsan szalad le a gigádon a lé!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Így esik jól, Tibikém!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Lehet, hogy neked jó… De kívülállónak rossz látni! Olyan, mintha kényszer alatt cselekednél… – Orákulum hosszú, feddő szünetet tart. – De mit is akartam mondani… Ja, igen… Képzeld, az történt…</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Mindjárt, májsztró, csak kieresztem a hűtővizet – Domináns feláll, határozott léptekkel a vécé felé indul.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Várj! – kiált utána kétségbeesetten Tibi. – Baj van! Ott a baj!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tibiiiiii… Csurig van! – vágtat vissza Domináns a konyhába. – Miért nem szóltál?!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Nem hagytad, hogy eljussak odáig! – méltatlankodik az öreg.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Behugyálok, bameg! – Sanyi félresodor pár üveget az asztal alatt, végül kapkodó kézzel üdítős palackra lel, és kiszalad vele.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Közben megszólal a kaputelefon, Tibor nehézkesen felkászálódik, a bejárati ajtóhoz araszol, felveszi a készüléket. „Ajajaj”, dünnyögi a kagylót visszahelyezve.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Majdnem másfél liter… Látod, Tibikém, ez az én hólyagom! Rendkívüli kapacitás! – tér vissza Domináns elégedetten.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Tibor nem figyel oda, komoran maga elé mered.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Itt a Jenő.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Májsztrókám! – Sanyi szinte nyársal a tekintetével. – Miért nem szóltál, hogy Jenő nap van ma?! – A palackot az asztal alá löki, majd a nadrágja övéhez nyúl, eggyel beljebb csatolja. – Dönthettem volna, hogy jövök, vagy sem!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Mi az, hogy Jenő nap!? Azt hiszed, szólt nekem a Jenő, hogy jön? És különben is… Nagyon nagy a baj, láttad, hogy mi van! Én tehetetlen vagy… Még pumpálni se tudok… Suta a kezem! Nézd! – Felemeli a jobb kezét, ökölbe szorítja, vízszintesen előre löki, aztán hátra húzza, szétnyitja, majd ökölben újra előre, és ezt ismételgeti, mint aki kő-papír-ollóban makacsul a követ mutatja be. – Látod?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Jól van, Tiborom… De ugye tudod, hogy csak neked, csak miattad? És csak most! –Sanyi kilép, de az ajtókeret mögül visszadugja a fejét. – Senki másnak, csak neked! És remélem tudod, hogy miért!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">„Mikor költözöl már olyan házba, ahol lift is van?”, lép be az érkező levegő után kapkodva. Tibor nem válaszol semmit.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Hoztam valamit – zuttyan le Jenő a konyhában az egyik székre, és kotorászni kezd Penny Market feliratú nejlonszatyrában. Apró papírcsomagot csippent elő. – Kést tudsz adni?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Jenőkém, nem tudok felugrálni – válaszol Tibi, mert közben ő is leült. – Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, mi újság! – Fél kezével a járókeret fogantyújára csap. – Ott van a kredencfiókban. Legfelül!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Jenő feláll, elindul a fiók felé, ám félúton lecövekel.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Mi ez?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Sanyi pumpál a vécében.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Sanyi?! Miért nem szóltál, hogy itt a Sándor? Dönthettem volna, hogy jövök, vagy sem!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Örülök, hogy tudott jönni! Eldugult a vécém! Csak ő tudja megreparálni!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Csak? Miért csak a Sanyi?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Azért, mert a Sanyi technikus, és… – kezdi magyarázni Tibi, és valószínűleg folytatná, de Domináns lép be.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Üdvözlöm, Furmint úr – köszön oda Jenőnek, majd rögtön Orákulumhoz fordul. – Tibikém! Titáni darabok! Hogyan tudsz ilyen hatalmas és kőkemény darabokat termelni?!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Sajnos néha székrekedésem van… Amikor pedig nagy nehezen megindul, akkor ez történik… De meg fogom reformálni az étkezésemet!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Domináns teleszívja a tüdejét, majd hatalmasat fúj.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Rendben. Gumikesztyűd van?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Van, van! Ott, a fiókban!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Sanyi végighúzgálja a fiókokat, végül a legalsóban megtalálja, amire szüksége van, kiveszi, és nagy léptekkel elhagyja a helyiséget.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Na… – Jenő visszaült az asztalhoz, a kést leteszi, a papírcsomagot kibontja. – Túrós pite. – Nevezi meg, amit már látni lehet. Késsel elvágja a pitét kettébe, majd a felet tovább felezi, és az egyik negyedet oda tolja a házigazda elé. – Nagyon fincsi! Kapd csak be!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Tibi döbbenten néz, majd elmosolyodik. – Köszönöm szépen, Jenőkém!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- A Sándornak nem adok belőle – szögezi le Jenő. Bekapja a fél darabot, élvezettel rágcsálja, lenyeli. A papírtálcán még mindig ott álldogál egynegyed darab. Jenő nézi, majd folytatja. – Gábor jön ma? A Gábor úriember… Ezt félretesszük neki – konferál tovább Tibor bólogatására. Elégedetten hátradől, majd újfent a szatyorba mélyed. Zsömléket halász elő. – Tudnál egy kis vajat adni?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- A hűtőben van.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Jenő odabiceg, kinyitja.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Á, látom, sajtod is van… Óvári… Adsz belőle egy kicsit?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Igen – dünnyögi Tibor. Aztán – Igen, igen, igen – folytatja a sonkaszelettel, mustárral és paradicsommal kapcsolatban.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Hagymát hoztam! – érkezik a bejelentés, és megint a nejlon zörög. – Már csak só kéne!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- A mosogató felett a polcon…</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Jenő hadrendbe állít mindent az asztalon, szemlét tart, majd felezni kezdi a zsemléket. Megszólal a kaputelefon.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Ez Gábor lesz! Milyen jó, hogy félretettem neki a pitéből!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Zseniális idea volt – hagyja helyben Tibi, és járókeretével fújtatva az előszobába nyomul.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Furmint sonkát és sajtot pakol a vajjal megkent pékárura, közben a lába beleakad valamibe alul. – Miért kell a narancslevet a földön tartani? – Lehajol, felteszi az asztalra.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">A vécé felől artikulálatlan bődülés, majd „elszakadt a gumikesztyű!” rikoltás hallatszik.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Rossz előérzetem van – motyog Tibi, nem is Jenőnek, csak úgy magának. – Valami rossz fog történni… – Odazuttyan ismét a székére. – Jaj, de kiszáradt a torkom…!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Megmarkolja az üdítős palackot, letekeri a kupakját, az első korty még leszalad a nyelőcsövén, a másodiknál fennakad a szeme. Prüszköl, a folyadék visszabugyog a szájából.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Lucifer… – harákol sápadtan. – Lucifer, ez a te műved!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tibi – szédül be a konyhába Domináns –, kézzel kellett a fekáliádat kibányásznom... A járatból kivakarnom… A puszta kezemmel! – és felmutatja a testrészt, ahogy művész emeli ég felé a szerszámát, amelyre áldást kért, és amely mégis beszennyeződött.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Én pedig ittam a vizeletedből – nyögi Orákulum.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Jenő az asztalnál ülve komótosan falatozik.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Kopognak, többször, egyre erősebben. Mivel nem mozdul senki, Gabesz benyit. A kantinban találja a társaságot.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Mi történt?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Kézzel megfogdostam Tibor székletét, ő meg ivott a vizeletemből – tájékoztat Sándor tényszerűen.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Fenomenális! Gyerekek, ez fenomenális! – ujjong Gabesz.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Lucifer rendezése – böki közbe Orákulum, miközben ásványvízzel öblögeti a száját. – Tudod… eldugult a vécém… és Sándort kértem meg, hogy segítsem… ő meg jobb híján a flakonba… de hogyan került az asztalra?! – dadogja.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Ez csak körítés, skacok… Nem lényeges! A lényeg: a kontaktálás legalacsonyabb, legdurvább módja valósult itt meg! A salakanyagok révén! – fejtegeti ragyogó arccal Jurogyivíj. – Ez figyelmeztetés … A tévelygésekre! – Mesterségesen gerjesztett indulattal felcsattintja a hangját. – A birodalom visszavág! Az anyag világában élünk, ez a valóság! Tes… sék… tu… do… má… sul… ven… ni! – Jurogyivíj ökölvívó-terpeszt vesz fel, és ittasultan belesoroz a levegőbe.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Nem igaz, nem valóság! – hápog felélénkülve Tibi. – Egyedüli valóság a lélek. Minden a lélek!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Mindeeeeen a léééélek! – Gabesz felfújja az arcát kerekre, majd kiereszti a levegőt, miközben két karjával széles nagy köröket habar a levegőbe. – Köd, köd, áldott köd, terjedj! Mindeeeen a lééééééééélek!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Tibor Gabeszt, Sanyi Jenőt figyeli, Jenő megint a szatyrában matat, zsömléket és sört pecáz elő. Domináns megrázza magát, mint akin borzongás fut keresztül… Fél kezét Tibi vállára teszi.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Gyere ki egy kicsit, kérlek – szól szárazon, és átlépdel az előszobába. Orákulum a járókerettel kényszeredetten követi.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tibor, a Jenő elfoglalta a helyemet.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Orákulumnak felszalad a szemöldöke.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- A helyedet?</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Igen. Az asztalnál. Ahol én szoktam ülni, és ahol ma is ültem, mielőtt megjött… De nem az asztalról van csupán szó, ezt te is nagyon jól tudod… Az ülőhely tulajdonképpen mellékes… A lényeg, amit szimbolizál.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Állnak a szűk, három négyzetméteres helyiségben, a bejárati ajtó rácsos kisablakán át derengő tompa fény hullik az arcukra. Állnak, mint Jávor Pál és Karády Katalin a Halálos tavaszban.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tibi, dönts! Én vagy a Jenő!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Értsd meg, bameg, hogy a Jenővel sorsközösségben vagyok! Nem utasíthatom el!</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tehát inkább leköpöd a barátodat.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Leköpöm? – értetlenkedik Tibi.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Igen, ez mentális leköpés. A barátodat… Aki a szarból kivakart… Szó szerint… A legmesszebbre mentem el érted, Tibi, a lehető legmesszebbre…</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Az öreg lehajtja a fejét. Aztán magához tér, és magyarázni kezd.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Olyan kategóriákat és viszonyokat állítasz fel, Sanyi, amelyek nem valósak…</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Tehát a furunkulust választod – vág közbe keserűen Domináns.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">„Mindent hallok!”, kiált át a konyhából Furmint. „Minden szót!”</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Nem választom! Értsd meg, Sanyi, hogy itt másról van szó… Nem dobhatom ki, mert…</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Ha nem választasz, az is választás – Sanyi kivár, telnek a másodpercek. – Értem. Így is jó. – Lenyomja a kilincset, kilép. – Tudomásul vettem. – És berakja maga mögött az ajtót.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">Tibor nagyon lassan, a járókeretbe és az ajtófélfába kapaszkodva visszavánszorog a konyhába.</span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"><span style="font-size: large;">- Elment, nagyon helyes. Senki se bánkódik utána. – Jenő az utolsó falatokat kapja be, sört kortyol rá. – Milyen alapon nevez engem furunkulusnak? A hülye! A Sándor egy hülye, egy bunkó! – Megint kortyol. – Gyere, Tiborkám, ülj vissza… Legalább nyugodtan sakkozhatunk. – Leteszi a sört, Gabesz felé pillant. – Biztos, hogy nem kéri? Biztos? – Gabi int, hogy nem. Jenő bekapja a süteménydarabkát, élvezettel rágcsálja, lenyeli. Megint Tibi felé fordul. – Esetleg kis kávéd van itthon? És pici tej és cukor…</span></span></p><p>
</p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br />
</span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: arial; font-size: large;"><i>A fenti írás megjelent a </i>Tibikönyv, avagy minden a lélek<i> (Műpártolók Egyesülete, 2014) kötetben.</i></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><br /></span></p><div style="text-align: right;"><br /></div><p></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-36352015672903234062023-12-29T06:04:00.000+01:002023-12-29T06:04:15.451+01:00Könyvek és könnyek<p> </p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;">Közel harminc éve (1994 óta) cirkálok a szerkesztés és kiadás különböző szegmenseiben, és most a Kétfarkú Kutyapárt Népfőiskolájának szervezésében lehetőségem nyílt egy másfélórás előadásba sűríteni a tapasztalataimat. Köszönöm – számomra is tanulságosnak bizonyult, mivel tisztáztam magamban olyasmiket, amit könnyű lélekkel, önként talán nem gondoltam volna végig!</span></p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="446" src="https://www.youtube.com/embed/5BS9jklkuU0" width="630" youtube-src-id="5BS9jklkuU0"></iframe></div><br /><p><br /></p><p><br /></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-6059680473128624112023-12-12T08:58:00.000+01:002023-12-12T08:58:20.803+01:00Agyféltekék párbeszéde<p> </p><p></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="background-color: white; color: #990000; font-family: arial; font-size: large; text-align: center;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>(Válogatott utószavaim XXXVII.)</span></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;">HZI, aki a hétköznapokban
ételfutár, költőként pedig az ünnepnapokban hírvivő-futár,
olyan tapasztalások túlélő tudósítója, akit borzongással
vegyes rácsodálkozással hallgatunk, és a lelki nyugalmunk
óvásának szándékával talán félre is tolnánk, ha szavainak
elevensége és természetessége, no meg az elbeszéléseinek
mítosz-illeszkedése nem láncolná le a figyelmünket.</span></p>
<p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLBD5UHOX9c6JrceHwDijAKBop2tdjEj8YCsx6r1UTynQrl8jpqRbm-BWqA1LSO5Ufl6XsXA7YGUjGBjcqd1Iarsx3RhRnQyJXq-ls1kOdgVx4kpvUh48PT3Y8DRHROBzMQeiu6PKvfiNbsU4trRPw_k4pZ-J5VXyqjNpEJxXxPi2wPlevV_PHaIRhM6iS/s2835/Tkp.%20ugyanaz%20(bor%C3%ADt%C3%B3).jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2835" data-original-width="1745" height="599" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLBD5UHOX9c6JrceHwDijAKBop2tdjEj8YCsx6r1UTynQrl8jpqRbm-BWqA1LSO5Ufl6XsXA7YGUjGBjcqd1Iarsx3RhRnQyJXq-ls1kOdgVx4kpvUh48PT3Y8DRHROBzMQeiu6PKvfiNbsU4trRPw_k4pZ-J5VXyqjNpEJxXxPi2wPlevV_PHaIRhM6iS/w369-h599/Tkp.%20ugyanaz%20(bor%C3%ADt%C3%B3).jpg" width="369" /></a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="text-align: left;">Igen, elsőre
visszahőkölünk, mert Hegyi onnan jön, ahol csak zavartan
dudorászunk, ahol gyorsan eltereljük a figyelmünket, ha elénk
rémlik valami... Ezeknek a homályban terjengő, de nagyon is
valóságos érzelmeknek-állapotoknak egyre precízebb énekmondója
Hegyi, és ebben a kötetében tovább élesíti és gazdagítja a
láttatását, ugyanis minden egyes történetéhez kiegészítést,
komplementert rendel, igazolva, hogy mindennek többféle hitelessége
lehet, attól függően, hogy milyen alapállásból csorgunk bele.
Az alapállások különbözőségét már csak az is lehetővé
teszi számára, hogy egymás mellé sorolódnak kötetében a most
írt és az 1990-es években papírra vetett versei – mintha két
különböző ember üzengetne egymásnak. „A jól felügyelt
tudathasadás a költői megszólalás aranyfedezete”, írtam
egyszer nagyon régen, valaki más kapcsán, és Hegyi ezt a hasadást
szinte már módszeresen űzi, mintha ki akarna lépni önmagából,
mintha kilépve végre kellő távolsággal és szigorral ítélhetné
meg és helyesbíthetné önmagát. Nem véletlen, hogy jelen
kötetének a korábbi (munka)címe </span><i style="text-align: left;">Jobb agyféltekés rajzolás</i><span style="text-align: left;">
volt, hiszen az agyféltekék különbözőségét, világhoz való
viszonyulásuk másságát ma már jól ismerjük – ezt a fajta
kettősségét mindenki „gyárilag” magában hordja, még ha nem
is fedezi fel és nem is használja.</span></span></div><p></p>
<p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A helyesbítés persze
nem pusztán nyelvi és hangütésbeli, hanem morális. Hibák és
bűnök mentén ítéltetik meg minden, és emberségünk legfőbb
ismérve, hogy botlásainkat (Hegyinél gyakorta egyes szám első
személyben magára véve minden ember, az Ember tévelygéseit)
felismerve javíthatunk – mert lehetőséget kaptunk rá, hogy
javítsunk! – a lépteinken. Ilyen szándék és indulat érződik
Hegyi Zoltán Imre minden mozdulatán, és költői megszólalásainak
fényét is ez adja.</span></p><p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><br /></p><p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: arial; font-size: 14.85px; text-align: left;">Hegyi Zoltán Imre:<b> Tkp. ugyanaz<span style="font-size: 14.85px;"> </span></b></span><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: arial; font-size: 14.85px; text-align: left;">(Dr. Kotász Könyvkiadó, 2023)</span></p><p align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;"><br /></p><p></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-85674183616479227312023-11-02T18:28:00.001+01:002023-11-03T16:12:07.641+01:00Fehérség<p><span style="background-color: white;"><b><span style="color: #666666;"> </span></b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>November 2-án, születésnapján, édesapámat szoktam köszönteni – Isten éltesse sokáig jó erőben, egészségben! –, aztán édesanyám köré kanyarodnak a gondolataim, aki huszonhárom évvel ezelőtt halt meg. Olyan, mintha huszonhárom éve valami köztes időben léteznék.</b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>Ezt a verset legalább tíz éve írom, és tudatában annak, hogy a hozzáállással és elvárással, ahogy (átformálom, aztán vissza, rímesítem, aztán széttöröm a rímeit stb.) viszonyulok hozzá, úgy befejezhetetlen, most közzéteszem.</b></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b><br /></b></span></p><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><b><span style="background-color: white; color: #666666;">Fehér</span></b></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b><br /></b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>Lobog a szélben, ami ide szorult, belém.</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>A perzselő gyásztól öregednek meg az emberek,</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>virágzik ki fehér hamu a hajszálaikra?</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>Fehér viasz, fekete kanóc, szürke füst –</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b><br /></b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>a hazugság, ha már virágot bont, igazság?</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>„Mintha az ő szeme volna!” Ennyi az öröklét?</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>A meteorológia csendet jósol, kitartó,</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>nagy csendet, és jó volna hinni, hogy az előre-</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b><br /></b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>és visszajelzések egyre pontosodnak – tudtam,</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>nem jön már másnap, csak másmilyen nap,</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>s a közöny egyre nagyobbakat harap a testből,</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b><br /></b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>s a test veszése leviszi a lázat. Lobog a szélben,</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>ami ide szorult, belém – s fent, a mély magas kútjában</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><blockquote style="border: none; margin: 0px 0px 0px 40px; padding: 0px; text-align: left;"><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666;"><b>a lángok... Táncolnak fehéren, mozdulatlan.</b></span></p></blockquote></blockquote></blockquote></blockquote><p><span style="background-color: white;"><br /></span></p><p><span style="background-color: white;"> </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFr2keBuLD8q5vEcc-qwJTwwydYarbIhK6feqWd45vcUF_a_bd5zDG-_E72NLzo0D1wsXAofqzTRxwdwhweXmjW0zyQE6IT1WsDxvSjP80vGJ3LQxvmezqDWQueNrsvoQiSlBkiqp765grifYe-Y2psz-2uf4xrNDYQV4MDQPXLb0zC8tftZnJ951jLp9y/s2228/vas%20013.jpg" style="background-color: white; margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1625" data-original-width="2228" height="466" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFr2keBuLD8q5vEcc-qwJTwwydYarbIhK6feqWd45vcUF_a_bd5zDG-_E72NLzo0D1wsXAofqzTRxwdwhweXmjW0zyQE6IT1WsDxvSjP80vGJ3LQxvmezqDWQueNrsvoQiSlBkiqp765grifYe-Y2psz-2uf4xrNDYQV4MDQPXLb0zC8tftZnJ951jLp9y/w640-h466/vas%20013.jpg" width="640" /></a></div><span style="background-color: white;"><br /></span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><br /></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-7490002906654341342023-10-13T11:39:00.003+02:002023-10-13T13:06:23.688+02:00Sámli és csapóajtó (részlet)<p> </p><p><span style="background-color: white; font-family: arial; font-size: large; text-align: center;"><span style="color: #666666;"> </span><span style="color: #666666;"> </span><span style="color: #666666;"> </span><span style="color: #666666;"> </span><span style="color: #666666;"> </span><span style="color: #666666;"> </span><span style="color: #666666;"> </span><span style="color: #666666;"> </span><span style="color: #666666;"> </span><span style="color: #990000;">(Válogatott utószavaim XXXVI.)</span></span></p><p><span style="color: #990000;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #990000; font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYpP9fgIVm_fjsR_UphLSjHFwSCsel7gvsEidF1CmQANDSnY7819OT1wAl3MtqZHDuefTmLv86Gcj0htiwB7-yKpJIEj2ezmeydW9mf6eKzEifh8CdJdP3Qda-W9II05uQdH15geC0sEqkcEKKISI8F2W9c9QYIsJqzWM-FCsghP7756aBoQxfxwlP7UTX/s614/Kot%C3%A1sz%20K%C3%A1roly%20-%20%C3%89g%20%C3%A9s%20f%C3%B6ld%20(bor%C3%ADt%C3%B3).jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="614" data-original-width="506" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYpP9fgIVm_fjsR_UphLSjHFwSCsel7gvsEidF1CmQANDSnY7819OT1wAl3MtqZHDuefTmLv86Gcj0htiwB7-yKpJIEj2ezmeydW9mf6eKzEifh8CdJdP3Qda-W9II05uQdH15geC0sEqkcEKKISI8F2W9c9QYIsJqzWM-FCsghP7756aBoQxfxwlP7UTX/w330-h400/Kot%C3%A1sz%20K%C3%A1roly%20-%20%C3%89g%20%C3%A9s%20f%C3%B6ld%20(bor%C3%ADt%C3%B3).jpg" width="330" /></a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;">[...] Kotász Károly nem ápolt más festőművészekkel baráti kapcsolatokat, még külföldi
tanulmányai során sem szegődött más magyarok mellé, hanem mindig egyedül rótta az útját. Nem
véletlenül nem találjuk nyomát semmilyen művészettörténeti munkában annak, hogy Münchenben,
Párizsban vagy Rómában bármilyen körnek, csoportosulásnak tagja lett volna. Meg kell azonban
jegyeznünk, hogy a sokáig Olaszországban élő Négely Rudolffal valószínűleg többször találkozott,
és hatással is lehettek egymásra, Négely technikája (széles spaklival hordta fel a vászonra a
festéket) visszaköszön itt-ott Kotász képein is. Szintén ismerte (Münchenben együtt tanultak)
Rudnay Gyulát, akivel a látásmódbeli – elsősorban a tájképeik komponáltságában, hangulatában, de
még foltkezelésben is felfedezhető – rokonságuk egészen feltűnő.</span></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;">Fontosak voltak eleinte a szabadkőműves kapcsolatai (a kőművesség felé vélhetően még
Fuchsék terelgették), itt ismerkedett össze Bárdos Artúrral, aki a népszerűsítése, elismertetése terén
éveken át rendkívül komoly erőfeszítéseket tett (cikkeket, kötetet írt Kotászról, könyvek
illusztrálására, portrék festésére megrendeléseket szerzett stb.). Kotász idővel szakított mindezzel,
nem csak a szabadkőművességgel, a könyvek illusztrálásával, de végül a kiállítás-részvétellel is, az
1920-as évektől már nem utazott sehova, hogy aztán a '30-as években már a képei is egyre
kevesebbet utazzanak: nem tartotta fontosnak az egészet, nem akart kompromisszumot kötni,
„szállítani” az elvárt témákat, kiszolgálni az ízlésbeli igényeket. Még akkor sem, ha ezeket az
igényeket, keresletet ő maga is formálta 10-15 évvel korábban.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #990000; font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNqNNbAnqfHIn5zC_JRWq_BYwBhhZCsr8vBcWBNuLf6BQfgMB7zjn7sTUHrCsMnjRdyKN7GRKpD6HYj2o7BE4-HlsqzkPwrdRE_e3-DUa7tpBcmf41gxKqT6hODmgjJdhL3wN10irJcXKM1HKvByFmK3fc1ZVGySaDFMcJJxfS9rM_rrt9O_fORqombXYo/s2000/025%20Vir%C3%A1goskert%20villa%20ablak%C3%A1ban%20k%C3%B6ny%C3%B6kl%C5%91%20n%C5%91vel%20(1911%20k%C3%B6r%C3%BCl).jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2000" data-original-width="1238" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNqNNbAnqfHIn5zC_JRWq_BYwBhhZCsr8vBcWBNuLf6BQfgMB7zjn7sTUHrCsMnjRdyKN7GRKpD6HYj2o7BE4-HlsqzkPwrdRE_e3-DUa7tpBcmf41gxKqT6hODmgjJdhL3wN10irJcXKM1HKvByFmK3fc1ZVGySaDFMcJJxfS9rM_rrt9O_fORqombXYo/w248-h400/025%20Vir%C3%A1goskert%20villa%20ablak%C3%A1ban%20k%C3%B6ny%C3%B6kl%C5%91%20n%C5%91vel%20(1911%20k%C3%B6r%C3%BCl).jpg" width="248" /></a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;">Ha már a spakli szóba került: talán az iparos-múltja, a kalapkészítés fortélyainak ismerete
révén, abból inspirálódva Kotász folyamatosan kereste az eszközbeli újítás, és így az újszerű képi
hatás elérésének lehetőségét. Így talált rá a spaklikra, amelyekkel cézanne-i szélességű tiszta
színfoltokat húzhat fel a vászonra, így a hosszú csőröcskékre, amelyeket a festéktubusokra szerelve
pontszerűen vihető fel, vékony csíkban kanyarítható oda az anyag a felületre, ezért vetett be hegyes
fémszerszámokat, amelyekkel a száradó festékfelületbe még bele lehet karcolni, esetleg később
kapirgálni (az ilyen karcolt képeire példa a <i>Téli kopárság</i>). Szintén a kalaposság, a nemezelés
alapanyagához visszanyúlva színes, geometrikus nemezdarabokból összeapplikált képeket is
létrehozott.</span></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;">Ennek a sokfelé kanyargó kísérletezésnek, útkeresésnek végül (nagyjából az 1920-as évek
elejére, Kotász ötvenéves korára) egy teljesen sajátos folt- és színkezelési technika lett a vége, ami a
védjegyévé vált, és amely lehetővé tette számára a tömör és nyomatékos, komor és mégis
felszabadultan méltóságteljes fogalmazást.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #990000; font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6NWRZ5DLtjQROYat9Ap4xR9rX5oL6ppqLiG8i-N8wZZ8XmcpWor3qhdMG-WBkiW_s-_TcbwcHKQnQ9SuffG5QI-ZQryL_k_79MkNeaJsvxL90fLd8Z0SRP4Jw-QLRqEc_4e_WYZRHNJU_Tt1slm8h40f_-VbsERoidFnsSkGGtlv4vBO2J5P3XI0TjPZL/s800/077%20Porondon%20(1930%20k%C3%B6r%C3%BCl).jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="519" data-original-width="800" height="260" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6NWRZ5DLtjQROYat9Ap4xR9rX5oL6ppqLiG8i-N8wZZ8XmcpWor3qhdMG-WBkiW_s-_TcbwcHKQnQ9SuffG5QI-ZQryL_k_79MkNeaJsvxL90fLd8Z0SRP4Jw-QLRqEc_4e_WYZRHNJU_Tt1slm8h40f_-VbsERoidFnsSkGGtlv4vBO2J5P3XI0TjPZL/w400-h260/077%20Porondon%20(1930%20k%C3%B6r%C3%BCl).jpg" width="400" /></a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;">Kotászt a festői témák nem csak látványbeli problémaként izgatták, az ábrázolások számára
– mint minden komoly, nagy művésznél – etikai kérdéseket hoznak felszínre. A módszerbeli
kísérletezéseinek (színfoltok elhelyezése, felhordási módok, kontúrok alkalmazása stb.)
látványossága legtöbbször elvonja a figyelmet a mélyebbre szőtt véleményének jelenlétéről, az
emberi esendőségről vallott egyszerre szolidáris hozzáállásáról (<i>Földönfutók, Aratásra menők, Ara</i>) és a tragikomikumot is elénk táró lesújtó véleményéről (<i>Porondon</i>). Egy időben ('20-as évek
második fele, '30-as évek eleje) kedvenc témáivá a kocsmai, vásári, cirkuszi jelenetek váltak.
Bizonyos, hogy nem csupán az alkohol vagy különleges élmény hatására jókedvűvé, őszintévé,
hanem a gátlástalanná, durvává, önleleplezővé váló embereket is szerette megfigyelni.</span></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;">Kicsi képfelületen monumentálisan – ez is Kotász sajátja, ahogy a sötétebb tónusú kevert
színek rendjébe a váratlanul felizzó világos tiszták ékelése, a „mégis”, a „csakazértis” szakrális
mélységekig hatoló megfogalmazásaként. Kései képein az emberi alakok is már egészen apróként,
és ugyanolyan foltosan, a nagyobb egészbe tagozódva jelennek meg. Ekkor már elmarad a '10-es,
'20-as évekre jellemző karakterábrázolás, az emberi arcok nagyképűségbe, indulatba, mohóságba,
szexuális vágyakozásba torzuló idealizálatlan megjelenítése. A legkisebb részlet és az átfogó egész
igazsága között a félreérthető tartományok széles mezeje húzódik, erről a mezőről költözik ki
folyamatosan, lépésről lépésre Kotász. Némely időskori képét szinte hunyorítva kell néznünk, hogy
elénk ugorjon, láthatóvá rendeződjön a téma.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #990000; font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQyEsC_tq2QclCLLBjhgeNDnB38X_I50W7d92_snX5LaMrUtl-jk30hkqDGZ3dnD2FNqI7i6v6_VXEuJtePV367z1V0QZIvBAlilDSEGwR22IYek01FHf5M82LojfFaWwV9AcJHRtxbt4oeonQex-qPMgi2e3kQyXtQLCxZNx1BA-SzX-TLSSvEt2TZAHx/s1627/108%20T%C3%B6lgyfa%20a%20t%C3%B3parton%20(1936).JPG" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="1522" data-original-width="1627" height="374" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQyEsC_tq2QclCLLBjhgeNDnB38X_I50W7d92_snX5LaMrUtl-jk30hkqDGZ3dnD2FNqI7i6v6_VXEuJtePV367z1V0QZIvBAlilDSEGwR22IYek01FHf5M82LojfFaWwV9AcJHRtxbt4oeonQex-qPMgi2e3kQyXtQLCxZNx1BA-SzX-TLSSvEt2TZAHx/w400-h374/108%20T%C3%B6lgyfa%20a%20t%C3%B3parton%20(1936).JPG" width="400" /></a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;">Kotász Károlynak is, ahogy Csontvárynak, megvolt a maga <i>Magányos cédrus</i>a, csak az övé
nem libanoni cédrus, hanem tölgyfa, és nem kellett hosszas zarándokútra kelnie, hogy eljusson
hozzá, mert ha kipillantott a háza emeleti műterem-ablakán, láthatta a telke végén a halastó partján
magasodva (<i>Tölgyfa a tóparton</i>). Ez a fa jelképezi Kotász egész emberi és művészi sorsát:
megdőlve, vihar által kibillentve nőtt hatalmasra, szálegyenesre, erős gyökereivel szilárdan – félig
vízben, félig szárazon állva, kisebb áradásokkal, apályokkal mit sem törődve – tartja magát, és bár
az alsó ágai letöredeztek, fölöttük dús, sok mindent magában rejtő lombkoronát növesztve a többi
fától elkülönülve, az erdő közösségétől elszakadva tornyosul a víztükör fölé. Lombja zöldje az ég
kékjébe olvad. Összeköti a halak és madarak világát.</span></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;">Talán pont ezért vett itt telket, építette ide a házát? A tölgy miatt? A tó miatt? A többi ember,
a falu messzesége miatt?</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;">Egyre inkább „belső tájakat” festett, és ez nem csak a látásának romlásából következett,
hanem az összegzés, a sallangmentesítés tudatos törekvéséből is. Utolsó éveiben már rögeszmésen a
munkába temetkezett, gyakorlatilag megszűnt érintkezni a külvilággal, reggeltől estig, napkeltőtől
napnyugtáig – és még azon túl is, petróleumlámpa fényénél – festett és festett. Felesége és lánya se
merték ebben megzavarni, ezért az emeleti műterem ajtajára egy kis nyílást vágtak, csapóajtót
szereltek, és azon át csúsztatták be hozzá az ennivalót, hogy étkezhessen, amikor éppen az eszébe
jut. Fizikailag is magába zárkózott, hogy a lelki elmélyülés, önfeltárás – egyébként nem
veszélytelen – folyamatában minél mélyebbre juthasson.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #990000; font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAa3kwmdaefwo_VI0FXQ9TA4XvhPLqGpAhyNFugXFEn4bkfKXByzmn43sHOCzM-P4HBuzSf0ku6xSeVBpjoX8AJXhPRavEpjRkfcjE744AHpf80kcdDIDhtwevQMBokhXGizT8yAkt-mp79DdMc5MVoNCOTGDdlKGC5-y5fKJ8V9dZWgWg60wzwvB-NqEs/s1024/091%20Pusztas%C3%A1g%20(1932%20k%C3%B6r%C3%BCl).jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="853" data-original-width="1024" height="334" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAa3kwmdaefwo_VI0FXQ9TA4XvhPLqGpAhyNFugXFEn4bkfKXByzmn43sHOCzM-P4HBuzSf0ku6xSeVBpjoX8AJXhPRavEpjRkfcjE744AHpf80kcdDIDhtwevQMBokhXGizT8yAkt-mp79DdMc5MVoNCOTGDdlKGC5-y5fKJ8V9dZWgWg60wzwvB-NqEs/w400-h334/091%20Pusztas%C3%A1g%20(1932%20k%C3%B6r%C3%BCl).jpg" width="400" /></a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;">Ez már a kavargó, egymásba mosódó színfoltok korszaka, amikor inkább csak sejthetjük,
mit is ábrázolnak a képek, mintsem látjuk (<i>Fényözön, Vonulás, A mulatság vége</i>).</span></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #990000; font-size: large;">Mintha tudós módjára az élet törvényeit kutatná Kotász, és mintha arra jutna, hogy minden
mindennel összefügg, ég és föld, fény és sötétség, élő és élettelen, ember és környezete... Az emberi
alakok először egyéni vonásaikkal, harmonikus arccal jelennek meg a képein, aztán
karakterisztikussá, később tömbszerűvé válnak, erős vastag fekete kontúrt kapnak (<i>Betlehem, Esti
ima a földeken, Nőrablás, Árusítás a kocsiról</i>), majd lekicsinyednek (<i>Szabad társadalom, Végtelen
dombok, Pusztaság</i>), végül feloldódnak a környezetben, szinte tájelemmé válnak, és csak a ruhájuk
színével jelzik a jelenlétüket... Igen, ez lehetett a végső ítélete az emberekről, az emberi
személyiség fontosságáról. [...]</span></p><p style="text-align: left;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: arial; font-size: 14.85px; text-align: left;">Kotász Károly:<b> Ég és föld<span style="font-size: 14.85px;"> </span></b></span><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: arial; text-align: left;">(Dr. Kotász Könyvkiadó, 2023)</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: arial; text-align: left;"><br /></span></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-80913798353255950932023-08-04T16:21:00.000+02:002023-08-04T16:21:41.575+02:00Szívszaggató, szívfoltozó – a szépség igézetében<p> </p><p><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: arial; font-size: large; text-align: center;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>(Válogatott utószavaim XXXV.)</span></p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibEQMFEQQQ58fI1Hh94OxsDhHBeCAcZm7rig8-T9yxL-we5HQ1OLbKlIRuLNLKFhljEUFeAE85ZTPwos4UaUwlpPx-jlcjrN4IE_Ln8nHhGxHriscctWEOHPEhyCI9w07GJDlzT5wI6cC_-0Ji95dZis09oNpCLwKnmhidxCLowBAZp_1n4E0QUctBg4TH/s2410/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20Isten%20tenyer%C3%A9n%20(1).jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2410" data-original-width="1607" height="369" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibEQMFEQQQ58fI1Hh94OxsDhHBeCAcZm7rig8-T9yxL-we5HQ1OLbKlIRuLNLKFhljEUFeAE85ZTPwos4UaUwlpPx-jlcjrN4IE_Ln8nHhGxHriscctWEOHPEhyCI9w07GJDlzT5wI6cC_-0Ji95dZis09oNpCLwKnmhidxCLowBAZp_1n4E0QUctBg4TH/w245-h369/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20Isten%20tenyer%C3%A9n%20(1).jpg" width="245" /></a></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #a64d79; font-size: medium;"><i>Dudás Éva egész kötete hitvallás, megbékélés az elmúlással, ragaszkodás a múlhatatlan – földi pályafutásunk legvégéig kitartó – értékekhez, a szépséghez és a jósághoz.</i></span></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #a64d79; font-size: medium;"><i><br /></i></span></div><div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #a64d79; font-size: medium;"><i>A fájdalomról is csak szépen szabad szólni, ezt vallja a szerző, és ezért a bántóan, ritmustalanul fájdalmas kortárs költészeti kórusból üdítően kizeng a hangja. Aki a beszéd erejében már csalatkozott, a szavait lassan zenévé oldja, és nem süket embertársaihoz, hanem Istenhez intézi. Az ének mindig érzelemgazdagabb, mint a próza, és inkább a szív kommunikációja, nem az elméé – az elzárkózó emberi tudatok reménytelensége után a szív megnyílásában az utolsó dobbanásig, és még talán azon túl is lehet bízni.</i></span></div><p style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-size: 13pt;"><br /></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"><span><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: arial; text-align: left;">Dudás Éva:<b> Isten tenyerén<span style="font-size: 14.85px;"> </span></b></span><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: arial; font-size: medium; text-align: left;">(Dr. Kotász Könyvkiadó, 2023)</span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"><br /></p></div>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-67938091372198324192023-06-03T07:49:00.005+02:002023-06-04T18:10:21.521+02:00Emberség, merre vagy?<p><span style="font-size: medium;"> </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span>Ma lenne 93 éves a mester, "legalább 90 évig élni fogok, érzem, tudom", jelentette ki talán 80 évesen, aztán... A legnagyobb látók, médiumok is vakok a saját életükben, ez törvényszerű, és valószínűleg az életbe kényszeredett lélek érdekét szolgálja, mert hogyan is lehetne úgy élni, hogy tudom előre a sorsomat? Csak úgy lehet vizsgázni, ha vak vagyok, ha döntéseket kell hoznom </span><i style="font-family: "Times New Roman", serif;">–</i><span> vagy ha nem is hozok döntéseket, de úgy </span><i>érzem</i><span>, úgy élem meg, hogy igen </span><i style="font-family: "Times New Roman", serif;">–</i><span>, és ő szerintem így érzett. Amit ebből tapasztaltam, a hihetetlen igazságérzet és emberség, ami folyamatosan munkált benne. Akkor ismerszik meg az ember, amikor bajban van: tud e segíteni a nálánál is nehezebb állapotban lévőn?</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk4wlGxTRgAIXL6U1IJPBlJl-49Alea-Sxpo4dOVRgYBOy3QzdPCVqqb61v_5TYxp7qBF-Y2zbhsaclifU3LLU7GAdCGJnMuJZdxv-23eXF6Z0hIiGzdqFUPmUdXRyV7AEx3w3Fj6BLIBm5c-zx_qCNNhL1OPj2uTD50hU4C1JPP7Tb36ZZ1CzN09M6Q/s1707/Tibi%20s%C3%B6r%C3%B6zget%20(2002).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1219" data-original-width="1707" height="458" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk4wlGxTRgAIXL6U1IJPBlJl-49Alea-Sxpo4dOVRgYBOy3QzdPCVqqb61v_5TYxp7qBF-Y2zbhsaclifU3LLU7GAdCGJnMuJZdxv-23eXF6Z0hIiGzdqFUPmUdXRyV7AEx3w3Fj6BLIBm5c-zx_qCNNhL1OPj2uTD50hU4C1JPP7Tb36ZZ1CzN09M6Q/w640-h458/Tibi%20s%C3%B6r%C3%B6zget%20(2002).jpg" width="640" /></a></div><br /><div style="text-align: right;"><span style="font-size: medium;">(Katona Tibor a Toldi Mozi büfépultjánál, Komjáti Ferenc fényképfelvétele, 2002)</span></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span style="text-align: left;">"–
</span><span style="font-family: Times New Roman, serif; text-align: left;"><i>Állat!
Összeszart mindent! – Kattogó zajsorozat, vibráló fények… A
végstádiumos neoncsövek keserves üzembe lépésének
kísérőtünete… Mesterséges világosság szúrt a szemembe,
hasított az agyvelőmbe.</i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> Ekkor
értettem meg, persze, kissé későn, a vall után jóval, vall-nak
a huszadik századot hívom, mert a vallomások és vallatások
százada volt, a huszonegyedikben, ami nem tudom, hogy minek az
évszázada lesz, szóval ekkor jöttem rá, hogy miért alkalmaztak
a vallban a kínzásoknál szembe-világítást.</i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> A
jobb oldalamat, ezt az elidegenült testtájékot – mintha betont
vakoltak volna rá, olyan érzéketlen és nehéz – magam után
vonszolva felültem az éjszakai pállottságával visszatapasztó
ágyneműmből, letettem a talpamat a hideg kőre… és elsötétült
minden. Elájultam? Nem, az ágy fejtámlájába kapaszkodom…
Felálltam.</i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> –
Megint ganézzak?! – Kinga egy infúziós-tasakkal ütögette
Gyuszi bácsit fejét, az öreg az alkarjával védekezett.</i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> Folyam
zúgott a halántékomban, szédelegtem, ám éreztem, hogy ha
rozsdásan is, de mozgásba lendülök. Mankóim az éjjeliszekrényhez
támasztva, nem nyúltam értük. Bal kezemmel a nyakkivágásnál
megragadtam, megrántottam a pizsamaingemet, köldökig hasadt, három
gomb pattant és a fekete-fehér járólapokon koppant...
észlelhetetlen zaj az üvöltésem árnyékában.</i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> –
Állj, büdös kurva! Állj, vagy leütlek! </i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> Megindultam
felé – indulatom alapján odarobbantam, sztrókkal sújtott testem
valósága alapján csosszantam egyet –, Kinga sápadtan hátrált.</i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> –
Mit csinál?! Hívom a biztonságiakat!</i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> –
Maga...? Aki veri a betegeket? Vajon magát teperik le vagy engem?!
De nem kell ide segítség… Még egy mozdulat, és én…</i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> Miután
híre terjedt a fellépésemnek – és mintha most derülne csak ki,
amit minden nővér és orvos, bizton állítom, tudott –, Éva, a
jó Évácska este Gyuszi bácsi ágyához telepedett, „bocsánatot
kérek az egész ápolói kollektíva nevében”, aztán hosszasan –
feleslegesen hosszan – fejtegette, hogy Kingát nem lehet kirúgni,
mert… Majd hozzám lépett, és minden magyarázat nélkül – bár
selymes hangjának cirógatását, mint kellemes adalékot,
elviseltem volna – megpuszilt.</i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> Farzseb
doktornő tornát írt elő, különös tekintettel a jobb oldalamra,
„a késztetés, a mozgás segít az idegi kapcsolatok
regenerációjában”, tehát az orvosi utasításnak megfelelően,
egyúttal a saját jól kidolgozott szisztémám alapján a lehető
legsűrűbben a kórterem bejáratától nem messze telepített
italautomatához járultam, hogy gyakoroljam – hol a jobbkezem
mutató-, hol nagy-, hol hüvelykujjával! – az automata gombjainak
célbavételét és megnyomását. Ilyenkor aztán kénytelen voltam
az elém csorgatott limonádét, néha teát – más történik,
fene egye meg, mint amire az agyam parancsot ad! –, ám később
egyre sűrűbb sikerességgel a szándékom szerinti kávét,
tejeskávét elfogyasztani. Ez van, a gyógytorna az gyógytorna!</i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> –
Milyen csodás – szólt a doktornő –, hogy ilyen sok gyereke
van, és minden nap látogatja valamelyikük! Tudja, a legtöbb idős
páciensünkre rá se néznek.</i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> –
Nincs egyetlen gyerekem sem. A barátaim.</i></span></span></p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> Egyik
esti kávézásom után a társalgónak is becézhető,
televíziókészülékkel ellátott kiöblösödő folyosórészen a
Travelt néztem, közben talán elbóbiskoltam – a koffein sosem
akadályoz az alvásban, inkább csak az álomképeimet élesíti –,
mindenesetre egyszer csak arra eszmélek, hogy kúrnak, nédda,
csettintettem magamban, bár talán hangosan is kimondtam,
mindenesetre szólni csak Gyuszi bácsinak szóltam, „gyere már,
Gyusszantó, akciófilm!”, aztán mikor ismét ocsúdok, a teljes
roki klub a folyóson dekkol, oldalt pótszékek besorozva, néhányan
horkolnak, mások nyálzanak, „jesszusmária”, Évát, a jó
Évácskát osztották be aznap éjszakásnak, levegő után kapkodva
kikapcsolta, vagy inkább rácsapott, mint egy egyhelyben ücsörgő,
ezért esélytelen, de így is, a puszta jelenlétével is
viszolyogtató kitinpáncélos bogár hátára, a tévékészülék
főgombjára. Huss, volt kép, nincs kép.</i></span></span></p><p style="text-align: justify;">
</p><p align="JUSTIFY" style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;"><i> Dr.
Fer Erzsébet, azaz Farzseb, osztályvezető főorvos másnap reggel
vizsgálatra rendelt, „formaság”, tette hozzá, „már
értesültem róla, hogy a finom-motorikája látványosan javul”,
a mutatóujjával illusztrálva mondandóját könnyedén nyomkodott
a levegőben, mintha láthatatlan tévé-távirányítóval a Travelt
keresné... De nem, nem, a betegeit rendezgeti; egyesek jobbra, mások
balra álljanak... fejlesztés, elfektetés… „Otthonába
bocsátjuk”. Otthonába? Ilyen is van? Tényleg? Harmadik oldal?"</i></span></span></p><p style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm; text-align: right;"><span style="color: black;"><span style="font-family: Times New Roman, serif; font-size: medium;">(Részlet a L.É.L.E.K. c. regényből)</span></span></p><p style="line-height: 0.49cm; margin-bottom: 0.35cm; text-align: left;"><br /></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-66673351763018707552023-05-16T18:48:00.004+02:002023-05-17T06:09:35.096+02:00Egy férfi női hangja<p> </p><p><span style="background-color: white; color: #666666; font-family: arial; font-size: large; text-align: center;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>(Válogatott utószavaim XXXIV.)</span></p><p><br /></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif"><span style="color: #b45f06; font-size: medium;"><i></i></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif"><span style="color: #b45f06; font-size: medium;"><i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUkSzhp313phtjf6hhU6nigrj3veVhImeIEfbJR8bbYa3gpxYyXAvYAsbLDAjYYNl8Z7Eca1gKyHvebbD-qQV8WBGPkRyaKNas5wb4_8GJfXR9CTEOaNicUlxhmUY41rN9-9oof2P-rzelwntu8dONpQf9R4I1l1ASX0azShN0fF4hFcHS9lMQ8-6skA/s2521/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20A%20helyettes%20harmadik%20reg%C3%A9nye.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2521" data-original-width="1689" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUkSzhp313phtjf6hhU6nigrj3veVhImeIEfbJR8bbYa3gpxYyXAvYAsbLDAjYYNl8Z7Eca1gKyHvebbD-qQV8WBGPkRyaKNas5wb4_8GJfXR9CTEOaNicUlxhmUY41rN9-9oof2P-rzelwntu8dONpQf9R4I1l1ASX0azShN0fF4hFcHS9lMQ8-6skA/w268-h400/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20A%20helyettes%20harmadik%20reg%C3%A9nye.jpg" width="268" /></a></i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif"><span style="color: #b45f06; font-size: medium;"><i><i>A
nehéz élethelyzetek felborzolják az emberi lelkeket és próbára
teszik. Ilyen élethelyzetet – a karantén idejét, amelyet
hajlamosak lennénk már feledni, mint egy háborút, amikor végre
beköszöntött a béke (vagy amit békének hiszünk), feledve a
tegnapot, mert minden érdekesebb, a ma, a holnap, de még a
tegnapelőtt is, mint a tegnap – mutat be Onagy Zoltán regénye, a
külvilág szabályrendszereinek kényszerű változása mellett egy
látszólag szabálytalan, titkolt férfi-nő kapcsolat, egy
„párhuzamos valóságba” szorult család, anya, apa és kisfiú
történetének bemutatásába ágyazva. A szikrázóan éles
karantén-tavasz jól látható kontúrt ad fényeknek és
árnyékoknak, kiélt és kiéletlen vágyaknak, vállalt és
örökölt, szokásjogba kövesedett kötelességeknek, és Onagy nagy nyelvi erővel, sodró elbeszélésmóddal, az élőbeszéd
spontaneitásának megőrzésével (hiszen egy női monológot,
pontosabban dialógus-felet hallgatunk végig!) és szívbéli szeretettel kalauzolja végig regényszereplőit a
zátonyokon.</i></i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif"><span style="color: #b45f06;"><i><i><span> Egy férfi szerző női elbeszélő-hangja fogja (meggyőződésem, hogy ha csak évek múlva is, de ez mindenképpen beigazolódik) a leghitelesebben, plasztikusan ábrázolni a 2020-as évek elejét, egy korszakot, amely </span></i></i><i>– ez lesz az igazi kérdés! </i></span></span><i style="color: #b45f06;">–</i><i style="color: #b45f06;"> sajátosságával meghökkent, avagy visszaköszön, mint a jelenvalóság előjátéka.</i></span></div><p></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="color: black;"><span face="Segoe UI Historic, Segoe UI, Helvetica, Arial, sans-serif"><span style="font-size: 11pt;"><br /></span></span></span></p><p style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #666666; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; text-align: left;"><span>Onagy Zoltán: <b>A helyettes harmadik regénye</b></span></span><b style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #666666; font-family: arial; text-align: left;"> </b><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #666666; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; text-align: left;">(Dr. Kotász Könyvkiadó, 2023)</span></p><p><br /></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-49837787150671386592023-04-13T13:01:00.000+02:002023-04-13T13:01:40.962+02:00Csoda-csempészet a huszonegyedik században<p><span style="font-size: large;"> <span style="color: #660000;"><span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline; float: none; font-family: arial; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;"><span style="color: #660000;"> </span></span></span></span></span></p><p><span style="color: #666666; font-size: large;"><span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; display: inline; float: none; font-family: arial; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span><span><span> </span> </span></span>(Válogatott utószavaim XXXIII.)</span></span></span></p><p><span style="color: #666666; font-size: large;"><span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; display: inline; float: none; font-family: arial; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;"></span></span></span></p><p><span style="color: #666666; font-size: large;"><span><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; display: inline; float: none; font-family: arial; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;"><br /></span></span></span></p><p><span style="color: #666666; font-size: large;"><span></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #666666; font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf6eK34bjDnWP8VzU9HP6MRaQ_MQBVLfKj0z-Ayk2oZB9gVOHB0cJljCulKJE3mq-2aeLOOdDzYKSHXZ9ZxUMECi6kx_4ht1AII0gqPfE3coCcuMxs50_XX97XsBPlZr-Km46dZ7tYPTtq7TGMqIhkVCSgNFIX54xuctoU2HHDV6gYPxBXt4EfR6Nk5Q/s2410/F%C5%B1r%C3%A9sz%20Istv%C3%A1n%20-%20K%C3%B6lcs%C3%B6nhat%C3%A1sok%20-%20bor%C3%ADt%C3%B3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2410" data-original-width="1602" height="349" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf6eK34bjDnWP8VzU9HP6MRaQ_MQBVLfKj0z-Ayk2oZB9gVOHB0cJljCulKJE3mq-2aeLOOdDzYKSHXZ9ZxUMECi6kx_4ht1AII0gqPfE3coCcuMxs50_XX97XsBPlZr-Km46dZ7tYPTtq7TGMqIhkVCSgNFIX54xuctoU2HHDV6gYPxBXt4EfR6Nk5Q/w232-h349/F%C5%B1r%C3%A9sz%20Istv%C3%A1n%20-%20K%C3%B6lcs%C3%B6nhat%C3%A1sok%20-%20bor%C3%ADt%C3%B3.jpg" width="232" /></a></span></div><span style="color: #666666; font-size: large;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; display: inline; float: none; font-family: arial; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;"></span></span><p></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #666666; font-size: large;"><i>Fűrész István versei a
fegyelem szép rendjéből a zeneiség fegyelmet feledtető
hullámzásával szólnak hozzánk. Mindez lehetne költői játék
is, ha nem érződne az erőteljes mögöttes szándék: az
értékvesztések korában formailag is megragadni és fölmutatni
azt, ami dacol, lompossággal, nemtörődömséggel, megalkuvással. </i></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #666666; font-size: large;"><i>Klasszikus hangon, egy ideákban hívő lélek szavaival mesél olyan
élményekről, amelyekkel mi is szembesülünk vagy
szembesülhetnénk: az almafa virágzásáról, Abelard és Heloise
szerelméről, egy nyári zivatarról, a drezdai háborús emlékmű
stációiról...</i></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #666666; font-size: large;"><i>Merjük szeretni az életet, és higgyük el: ha
nyitva tartjuk a szívünket, még nem válunk áldozatokká!
Higgyünk a csodákban!</i></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #666666;"><br /></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #666666; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;"><span>Fűrész István: <b>Kölcsönhatások</b></span></span><b style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #666666; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; letter-spacing: normal; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;"> </b><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #666666; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">(Dr. Kotász Könyvkiadó, 2023)</span></p>
<p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span style="color: #660000;"> </span></span></span></span></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-86267503136809954722023-03-09T05:41:00.002+01:002023-03-09T08:19:21.052+01:00Hol a költészet mostanában?<p> </p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #073763; font-size: medium;">A bűn nem a külvilágból árad, és nem a tévében szembesülünk vele, amikor bekapcsoljuk, hanem a környezetünkből és leginkább pedig belőlünk. A lelkünk szövevényes indokoltságokkal szépen behálózott, "nekem mindent lehet" kimondatlan, felvállalhatatlan, de mélyen átélt érzelmi felmentvényeiből, a szeretetközelségből, a magánpokol otthonos sötétségéből – mely bugyorra tükröt tartani, huzatot nyitni, fényt vetni a legemberibb emberi sorsfeladat lenne. Kötelező, folyamatos és életre szóló napi gyakorlat. A gyónás, az ima, a meditáció segíthetne talán mindebben... Az ima-írók, a meditációt-hirdetők felelőssége tehát hatványozott.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #073763; font-size: medium;">Ilyesmik jutottak eszembe, amikor a Napút Online folyóirat szerkesztőjének körkérdésére válaszoltam<i> </i>(<i>Hol a költészet mostanában?</i>) más felkért tollforgók mellett.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> </span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3PjG3wqX3yE7vhkiWOJ4p7ATB7sHQkLi1rWFAXNs11NeJJoQ7RdW9MXIwbR_4-qnDZQPInXARumrO3dvfOEiwcV3Uvg3XsJQV4jEsJ23Me7kisENy5hsnXTRYZd2aQe5vZDHtxe_QWasK0gD5ndrFMEErwi12l8bNw6I7qhMhvJ5xRK9ok0XjPZikpA/s5583/Telihold%20a%20f%C3%A1k%20k%C3%B6zt.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3860" data-original-width="5583" height="442" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3PjG3wqX3yE7vhkiWOJ4p7ATB7sHQkLi1rWFAXNs11NeJJoQ7RdW9MXIwbR_4-qnDZQPInXARumrO3dvfOEiwcV3Uvg3XsJQV4jEsJ23Me7kisENy5hsnXTRYZd2aQe5vZDHtxe_QWasK0gD5ndrFMEErwi12l8bNw6I7qhMhvJ5xRK9ok0XjPZikpA/w640-h442/Telihold%20a%20f%C3%A1k%20k%C3%B6zt.JPG" width="640" /></a></span></div><span style="font-size: medium;"><br /> </span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #073763; font-size: medium;">A teljes szöveg az alábbi linken megtalálható:</span></p><p style="margin-left: 40px; text-align: justify;"><span style="color: #073763; font-size: medium;"><a href="http://www.naputonline.hu/2023/03/07/hol-a-kolteszet-mostanaban-levelfa-64/" target="_blank">HOL A KÖLTÉSZET MOSTANÁBAN? (Levélfa, 64.)</a></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"> </span><br /></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-61470876644693444552023-01-25T16:32:00.004+01:002023-02-02T11:03:26.458+01:00Fák, fák<p></p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjuy9mLAbvbAOvPCzzaORmpGvJAtoPzqOL0TCGytMPS4lymtdN_Lkl7GPX8awibmXlQjq5v81XEd5jnfiyPavTVLrvqmU88Zr4-0oi-hKrxtm5GozGWeb0gCfFIvYfdTEv2VBgiegXILNca5hSL6ZXejki7cdouqWvz11yqWtNTy7ggoWNOkqIDr1QZg/s5294/_DSC0606%20(2).JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3897" data-original-width="5294" height="472" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjuy9mLAbvbAOvPCzzaORmpGvJAtoPzqOL0TCGytMPS4lymtdN_Lkl7GPX8awibmXlQjq5v81XEd5jnfiyPavTVLrvqmU88Zr4-0oi-hKrxtm5GozGWeb0gCfFIvYfdTEv2VBgiegXILNca5hSL6ZXejki7cdouqWvz11yqWtNTy7ggoWNOkqIDr1QZg/w640-h472/_DSC0606%20(2).JPG" width="640" /></a></div><br /><p></p><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xdj266r x126k92a"><div style="text-align: justify;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">Ember és fa kapcsolata... Erre a témára írt ki haiku-pályázatot tavaly év végén a BuddhaFM Rádió. Legfeljebb három opusszal lehetett jelentkezni, és én – miután átnéztem a Haikuraktár címmel ellátott virtuális fiókomat, amiben, számomra is meglepő módon, nagyjából nyolcvan-kilencven lehetséges háromsoros lapult – hármat küldtem be.</span></span></i></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></i></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="margin-left: 120px; text-align: left;"><div><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">Fejét csóválja</span></span></i></div><div><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">a hárs – mit gereblyézek</span></span></i></div><div><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">lenn a lábánál?</span></span></i></div><div><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></i></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="margin-left: 120px; text-align: left;"><div><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">Rügyező ágat</span></span></i></div><div><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">dobtam a tűzbe – a szél</span></span></i></div><div><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">hamut szór reám.</span></span></i></div><div><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></i></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a"><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">Fejem felett fa,</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">lábam előtt út… Vihar</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">jön... Elágazunk.</span></span></i></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></i></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-FSaxsMzWpVgjpDrdhPGeC8KTPdXRf3UDM-NTDJezb-ZlaxImpAx7_gSumPIx5O8m2sINw0qtQsNmU-Ci4hUgjAqDesnCNGUiteF2vN6T_djfCrVQtFBBftC-6yMKJ2eWZoLHuYcntxsDYSZO7EfOVICacRiU4xjyln7lVk94OGdoGtapgW4-RG6sLw/s6000/_DSC0824%20(3).JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-FSaxsMzWpVgjpDrdhPGeC8KTPdXRf3UDM-NTDJezb-ZlaxImpAx7_gSumPIx5O8m2sINw0qtQsNmU-Ci4hUgjAqDesnCNGUiteF2vN6T_djfCrVQtFBBftC-6yMKJ2eWZoLHuYcntxsDYSZO7EfOVICacRiU4xjyln7lVk94OGdoGtapgW4-RG6sLw/w640-h426/_DSC0824%20(3).JPG" width="640" /></a></div><br /></span></span></i></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></i></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">Néhány haikum, érdekességként, amelyik nem került "versenybe":</span></span></i></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">A fa zavaráról</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">is szólni kéne, melyhez</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">odaszögelték a testet. <br /></span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">…aztán befűtött<br />a bontott keresztfával<br />egy szegény család.</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">Erdő, fa, levél –<br />melyik vagyok? Szellő, szél,<br />vihar – melyik jön?</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><div><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">Nem bírom már</span></span></i></div><div><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">árnyékomat látni. Erdő</span></span></i></div><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">mélye, fogadj be!</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">"Fuck, fuck!" Jól hallom,</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">hogy más is ennyire</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">rajong a fákért?</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></i></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">Avarszintre ért.</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">Számít még, hogy honnan, mely</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">fáról származott?</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">Égre néztek, és</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">földbe gyökerezett lábuk.</span></span></i></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">Úgy maradtak.</span></span></i></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></i></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><i><span style="color: #38761d;"><span style="font-size: medium;">A pályázat végeredménye itt olvasható:</span></span></i></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://www.buddhafm.hu/hirek/a-buddhafm-radio-ember-es-fa-kapcsolata-haikupalyazatanak-nyertesei/">https://www.buddhafm.hu/hirek/a-buddhafm-radio-ember-es-fa-kapcsolata-haikupalyazatanak-nyertesei/</a></span><br /></div></div><div dir="auto" style="text-align: start;"> </div><div dir="auto" style="text-align: start;"><br /></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><span style="font-size: medium;">Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvételei</span><br /></div><div dir="auto" style="text-align: start;"><br /></div></div><p></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-9289194294305326282023-01-04T16:11:00.007+01:002023-01-05T06:54:17.185+01:00Bitang, ó...<p> </p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;">Kilenc éve ezen a napon engedélyezte önmaga számára a mester, hogy elinduljon, utána járjon, ledobja az akadékoskodó testet, ezt az elhasznált</span><span style="font-size: medium;"><span face="Calibri, sans-serif"><span lang="hu-HU"> – </span></span></span><span style="font-size: medium;">ám, valljuk be, igen-igen szeretett</span><span style="font-size: medium;"><span face="Calibri, sans-serif"><span lang="hu-HU"> –</span> </span>tesztanyagot, amelynek a kiértékeléshez már nem lehet köze.</span></span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;">Mintha ebben is követném, csiszolom-formálom az emlékeimet</span><span style="font-size: medium;"><span face="Calibri, sans-serif"><span lang="hu-HU"> –</span></span> évtizedeken át űzte, valóban mesteri módon, a gyakorlatot: miként lehet személyes, felkavaró élményt mítosszá formálni, olyan elregélhető történetté, amely nem ódonságával, nem is meseszerűségével, nem is tipizáltságával emelkedik mítosszá, hanem azzal, hogy minden egyes mozzanatában felülírhatatlan tanulságokat hordoz</span><span style="font-size: medium;"><span face="Calibri, sans-serif"><span lang="hu-HU"> –</span></span>, formálom az emlékeimet, és ebbe a tésztagyúrásba most betekintést is engedek.</span></span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: georgia;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9adm3aCmPuEwU_4TJNbD5Eg4nWcBc_2DK-bp645z2a3jDBm_fH5KsqAn8Ngub9WTtazpGSqSUHkwhGT-cSj5vCEczhARxgTzCmhZcoq6dFJLP530_17bOsgEZMvDmBC1COiqDL0a5beLNmaTnV-ELLn1QFYoyX4k6rU6VNU6V9BfbrladBlcSTt3W2A/s960/chess-2928700_960_720.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="960" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9adm3aCmPuEwU_4TJNbD5Eg4nWcBc_2DK-bp645z2a3jDBm_fH5KsqAn8Ngub9WTtazpGSqSUHkwhGT-cSj5vCEczhARxgTzCmhZcoq6dFJLP530_17bOsgEZMvDmBC1COiqDL0a5beLNmaTnV-ELLn1QFYoyX4k6rU6VNU6V9BfbrladBlcSTt3W2A/w640-h426/chess-2928700_960_720.jpg" width="640" /></a></span></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"></span><br /><span style="font-family: georgia;"></span></div><div style="margin-left: 120px; text-align: left;"><span style="font-family: georgia;"></span><br /><span style="font-family: georgia;"></span></div><p style="line-height: 115%; margin-left: 80px; text-align: left;">
<span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;"><b>Hívások
I.</b><br />
<br /><br /></span></span></span></p><p style="line-height: 115%; margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;">Megint a Mesterhez mentem,<br />
ezúttal abban az
időben, amikor még nem ismertük egymást.<br />
Felülmúlhatatlan
rendetlenségben, a nagyszobában fogadott,<br />
a padlón átlósan
tátongó repedés futott végig.<br />
„A szüleim állandóan
veszekedtek”, jegyezte meg, aztán<br />
lehúzta az utolsó
kortyot, és az üres<br />
sörösüveget a padló-szakadékba
hajította.<br />
A konyha felé indult, óvatosan<br />
emelve át a
lábát a küszöbnél a fekete gubancokon,<br />
pillanatra úgy
véltem, táncol,<br />
ő pedig, mintha kimondatlan kérdésre
válaszolna,<br />
„szörnyű hívások voltak”, rúgta le<br />
a
bokájába csimpaszkodó telefonzsinór-hurkot.<br />
Miközben
megszabadult az egyiktől, a másik végtagját<br />
másik kapta el.
„Ezért nem engedhetek be senkit”, fakadt ki<br />
az arcán bármi
indulat jele nélkül.<br />
„Talán én sem… itt vagyok…”,
gondolkodtam el, hunyorítva<br />
figyelve, ahogy bútorok és
berendezési tárgyak<br />
álmos kutyaként rázzák le magukról a
port. <br />
„Múlt és jövő összeesküdtek Tibi ellen”,
lépett be<br />
ebben a pillanatban, ezzel a mondattal Sz. T. a
lakásba,<br />
„vagy ez inkább esküvő?”<br />
A szakadék, mint
egy régóta nyitott, kiszáradt száj,<br />
rekedt sóhajjal
összezáródott, és<br />
telefoncsengés és féktelen hahotázás
elegyére ébredtem. <br />
<br />
(2021)</span></span></span></p><p style="line-height: 115%; margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></span></p><p style="line-height: 115%; margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"></span></p><p style="line-height: 115%; margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"></span></p><p style="line-height: 115%; margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;"><br />
<b>Hívások II.</b><br />
<br />
<span> </span><span> </span>(Szentmiklósi Tamás, Tanárúrnak)<br />
<br />
Megint a Mesterhez
érkeztem,<br />
ezúttal abban az időben, amikor még nem ismertük
egymást.<br />
Esti sötétségben a nappalijában fogadott („kiégett
a villanyalma...<br />
benn még alma, ha kicsavarod, körte”),<br />
az
egyik falon a szakadt, lógó villanyvezetéket<br />
félig agyonvert
kígyónak néztem.<br />
„A szüleim állandóan veszekedtek”,
jegyezte meg,<br />
lehúzta az utolsó kortyot, és az üres,
jósgömb-alakú sörösüveget<br />
a fény felé vonta, majd
ugyanazzal a mozdulatívvel<br />
a szobán keresztülfutó
padló-szakadékba hajította.<br />
<br />
A konyha felé indult,
lábát a küszöbnél<br />
óvatosan átemelve a fekete
gubancokon,<br />
pillanatra úgy véltem, táncol,<br />
ő pedig,
mintha kimondatlan kérdésemre válaszolna,<br />
„szörnyű
hívások voltak”, rúgta le<br />
a bokájába csimpaszkodó
telefonzsinór-hurkot.<br />
Miközben megszabadult az egyiktől,
másik kapta el.<br />
„A sáncolás miatt sakkoztam egy életen
át?<br />
Amíg a király átrepül a bástya feje fölött, ha
jobban belegondolok,<br />
nincs sehol…”</span></span></span></p><div style="margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;">
</span></span></span></div><p style="line-height: 115%; margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;">
„Talán
én sem vagyok itt…”, gondolkodtam el,<br />
bútorokon és
berendezési tárgyakon<br />
a mindent meglágyító és egymásba
simító sminket,<br />
az évtizedes port figyelve... Vagy
mégis…?<br />
„Múlt és jövő elváltak Tibitől”,<br />
lépett
be ezzel a mondattal Tanárúr a lakásba,<br />
„de a jelen folyamatos
esküvő!”<br />
A szakadék, mint egy régóta nyitott, horkolástól száraz száj,<br />
rekedt sóhajjal összezáródott,
és<br />
telefoncsörgés és féktelen hahotázás elegyére
ébredtem.<br />
<br />
(2022)</span></span></span></p><div style="margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;">
</span></span></span></div><p style="line-height: 115%; margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></span>
<span style="color: #20124d;"><b><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></span>
</b></span></p><div style="margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"><b><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;">
</span></span></b></span></div><pre class="western" style="line-height: 115%; margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><b><span style="font-size: medium;">Tibi, te bitang, ó</span></b><span style="font-size: medium;"> </span></span></span></pre><pre class="western" style="line-height: 115%; margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></span></pre><pre class="western" style="line-height: 115%; margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;">"Persze, persze, veletek vagyok", mondta,
aztán nem láttuk többet,
előkészítette a gutaütését
a húsz évvel fiatalabb, fehérmájú nővel.
A Bajcsy-Zsilinszky úton találkoztunk ismét,
"jutalmat kaptam", zizegtette
a bankókat a zsebében, ám amikor elővette,
látszott, nem pénz az,
vers. "Születésnapomra. Ihletbe jöttem..."
Felolvasta, majd zsebre gyűrte, majd elvesztette
a fecnit, mielőtt lemásolhattuk volna –
másolhatatlan. Próbáljunk hinni: a másvilágon
sörrel a kezében odaül majd mellénk,
és kántáló hangon elmondja...</span></span></span></pre><pre class="western" style="line-height: 115%; margin-left: 80px; text-align: left;"><span style="color: #20124d;"><span style="font-family: georgia;"><span style="font-size: medium;">(2023) </span></span></span></pre><p><span style="color: #20124d;">
</span><br />
</p><p></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-50609583714510483472022-12-23T18:35:00.001+01:002022-12-23T18:35:29.364+01:00Virágzó őszben teljesedve<p> <br /></p><p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span style="color: #660000;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span></span><span> <span> </span> </span><span> </span><span> </span>(Válogatott utószavaim XXXII.)</span></span></span></span></p><p></p><p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span style="color: #660000;"> </span></span></span></span></p><p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"></span></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7xOslJPnwl6aH-BG5t3F1q24qs9Pz6HlE7JuWCNvqPvbDdkus9n8B1EqlE-6xkJ-M1Zw_L_-OhsvfawW9rTG2h865N3TUYt11-8XBepoIxpL7BBBQInsEqzpAi7zjh4ADaxIh4XabPqvfMCu4aPjOOFoeEPBxvRG2hugZJMN8Y1fIDZ-kc062zkuk5Q/s2397/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20Lila%20l%C3%A1nggal%20%C3%A9g%20a%20r%C3%A9t.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2397" data-original-width="1608" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7xOslJPnwl6aH-BG5t3F1q24qs9Pz6HlE7JuWCNvqPvbDdkus9n8B1EqlE-6xkJ-M1Zw_L_-OhsvfawW9rTG2h865N3TUYt11-8XBepoIxpL7BBBQInsEqzpAi7zjh4ADaxIh4XabPqvfMCu4aPjOOFoeEPBxvRG2hugZJMN8Y1fIDZ-kc062zkuk5Q/w269-h400/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20Lila%20l%C3%A1nggal%20%C3%A9g%20a%20r%C3%A9t.jpg" width="269" /></a></span></span></span></div><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span style="color: #660000;"></span></span></span></span><p></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #741b47;"><span style="font-size: large;"><i>Igen nagy merészség kell hozzá, hogy valaki több évtizednyi,
sőt, talán egy teljes évszázadnyi vershagyományt megkerülve
lépjen lírai művekkel a nyilvánosság elé. Elfogadott képzeteink
szerint a témavilágok mellett a formák, hangütések és dallamok
is korfüggőek, és hitelesen és korszerűen közölni valamit csak
az „érvényes”, vagyis az előző nap használt, még fülünkbe
csengő forma-hang-dallamvilág enyhe továbbhajlításával lehet.</i></span></span></p><span style="color: #741b47;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #741b47;"><span style="font-size: large;"><i> Simó
Edmund olyan döbbenetesen egyszerűen szólal meg, mintha tegnap még
Arany Jánossal vagy Rabindranáth Tagoréval poharazgatott volna.
Átléptet minket valami meztelen időtlenségbe, oda, ahol csakis az
alapkérdéseken, életen, halálon, szerelmen, természeti
jelenségeken és emberi becsületen érdemes meditálni. A
boldogságon, mely legszebb vágyaink szerint, ha csak néhány
kortyintás erejéig is, de minden embernek jár.</i></span></span></p><span style="color: #741b47;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #741b47;"><span style="font-size: large;"><i> Nem
ő kereste meg a kiadót, hogy kötetbe rendezné a verseit, a kiadó
kereste meg, hogy kiadhassuk a műveit. Köszönjük, hogy ez
megvalósulhatott!</i></span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><br /></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span>Simó Edmund: <b>Lila lánggal ég a rét</b></span></span><b style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"> </b><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">(Dr. Kotász Könyvkiadó, 2021)</span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><i> </i></span></p>
Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-73012828185729967552022-11-18T08:59:00.003+01:002023-02-19T05:46:10.734+01:00Olyasmi hangzik el<p> </p><p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span style="color: #660000;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span></span><span> <span> </span> </span><span> </span><span> </span>(Válogatott utószavaim XXXI.)</span></span></span></span></p><p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span style="color: #660000;"> </span></span></span></span></p><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><i>Tamásnak először a kalapjára figyeltem fel, amely nem került
le róla zárt helyen sem, mintha odaragasztották volna a
kobakjához, aztán a kerek szemüvegére, ami bohém jelleget
kölcsönzött az arcának, de a becsillanásaival kissé el is
rejtette a tekintetét, aztán a keresztbe vetett lábaira és a
karjára, amivel könnyedén átölelte a szomszédos üres szék
kényelmesen ívelődő támláját, majd a higgadtságára, amivel –
hozzám hasonlóan – engedte, hogy a szavába vágva emelt hangon
elragadják tőle a társalgás tovább-kanyarításának jogát és
örömét, végül a konokságára, hogy percek múltán is képes
volt visszatérülni valamely mellékesen elejtett megjegyzéshez,
ha olyasmi hangzott el, ami szerinte pontosításra szorult, és a szigorúság és elnéző
nagyvonalúság alkalomhoz igazított elegyével pontosította.</i></span></span></p><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: left;"><span style="color: #274e13;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjcaRL84dLvEnqJgKv-NbkTfP1mEMJ4kxoc-hWbEZ1INXh_q5MP2w8Tb3pru5_f3OQnvSbZ5Ey6uiyQh3_PTaqlQdDi8Ud2In5MSgmCDaWGzcQanjqiT6WjTjKTKvLSpdu-JSndeDHsZhT0BHsJ1Jv2xnttJUYYQN7Bk09PQbrWM_6roKSXA9rSm2uTw/s2397/Szentmikl%C3%B3si%20Tam%C3%A1s%20-%20Szam%C3%A1r%20a%20hegyen%20(bor%C3%ADt%C3%B3).jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2397" data-original-width="1602" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjcaRL84dLvEnqJgKv-NbkTfP1mEMJ4kxoc-hWbEZ1INXh_q5MP2w8Tb3pru5_f3OQnvSbZ5Ey6uiyQh3_PTaqlQdDi8Ud2In5MSgmCDaWGzcQanjqiT6WjTjKTKvLSpdu-JSndeDHsZhT0BHsJ1Jv2xnttJUYYQN7Bk09PQbrWM_6roKSXA9rSm2uTw/w268-h400/Szentmikl%C3%B3si%20Tam%C3%A1s%20-%20Szam%C3%A1r%20a%20hegyen%20(bor%C3%ADt%C3%B3).jpg" width="268" /></a></i></span></span></div><span style="color: #274e13;"></span><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="color: #274e13;"><i><span style="font-size: large;">Olyasmi hangzott el, mert a Vén Gyerek, aki mackónadrágban és
hálóköntösben jelent meg – „leugrok vásárolni!”
megjegyzéssel tudatva átmeneti távoztát a nővérekkel a
rehabról, hogy a sarki vendéglátóipari egységben letelepedhessen
a barátaival egy kis beszélgetésre és folyadékalapú
hangulatjavításra –, a saját szája íze szerint minősített
mindent, tényeket is, mivel azok nála csak a teóriák
kisinasaiként a főnök igazának alátámasztására lehettek hivatottak.</span></i></span></p><span style="color: #274e13;">
</span><div style="text-align: left;"><span style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">
</span></span></div><p style="background: transparent; break-before: auto; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><i> Ültünk a Szövetség utca sarkán a Texasnak vagy talán
Pedrónak elkeresztelt, de általunk </i><i>pusztán</i><i>
Kinizsinek hívott (ezen sörmárka jól elhelyezett neonreklámja
díszítette </i><i>a bejáratát</i><i>) kocsma ablakhoz közeli
legszélesebb asztalánál, és lassa</i><i>cská</i><i>n megérkezett
Domináns, Jurogyivíj, Hobbit is… </i><i>Mindenkinek más </i><i>volt
</i><i>a neve – </i><i>mivel </i><i>az igazi név felderítésre
szorul – és minden szó mást jelent – mert az igazi jelentés
mindig rejtőzködik. </i><i>A </i><i>szavakról folyt a szó, </i><i>a
fogalmak megfejtésre váró tartalmáról, és </i><i>É</i><i>let
és </i><i>L</i><i>élek és Isten és </i><i>H</i><i>alál </i><i>úgy
táncolt körülöttünk, extatikusan, </i><i>mintha megelevenedett
szellemlények lennének egy beavatási szertartáson</i><i>…</i></span></span></p><div style="text-align: left;"><span style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">
</span></span></div><p style="background: transparent; line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><i> </i><i>A pincérnő időnként </i><i>ránk szólt</i><i>, hogy
csendesebben </i><i>ordibál</i><i>junk, mert a többi kocsmavendég
nem hallja a fociközvetítést.</i></span></span></p><div style="text-align: justify;"><span style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">
</span></span></div><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><i> Vannak,
akik élnek, vannak akik, írnak, és vannak, akik valahol a kettő
között téblábolnak, „élőbeszédben alkotnak”, inspirálva
csupán azokat, akik a papírra körmölés nyűgét is magukra
húzzák. Ilyen inspirátor volt a Vén Gyerek, és jól tudta
magáról, hogy mit művel, és élvezte, amit művelt.</i></span></span></p><div style="text-align: left;"><span style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">
</span></span></div><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><i> Tamás
(vagyis Tanárúr) az ordibálástól legtöbbször különcködve
megtartóztatva magát csupán mosolygott, majd „ezt az angolok úgy
mondják, hogy…” felvezetéssel közbevetett valamit. Ekkoriban a
nyelvtanári működés mellett szépirodalmi köteteket fordított,
angolból, a Szövetség utcában pedig a legszélesebb, ablak
melletti asztalnál folyamatosan idézett – a Vén Gyerek
leplezetlen gyönyörűségére – Faludytól, Kosztolányitól,
Karinthytól… „Szegény, Dezsővel ébred, Frigyessel bújik
pizsamába... Valószínűleg nincsen saját élete”, szánakoztam
magamban a már langyosodásnak indult búzasöröm maradékát
egyetlen utolsó hörpintéssel a torkomra locsolva. Búza, búza, élet,
élet… Hej, mekkorát tévedtem! Tanárúr néhány év múlva a
Porfelhő című első kötetével toppant be Inspirátorhoz, és a
szunnyadó porleplek felkavarását, a megélt élményei dörmögős
mesélését azóta sem hagyta abba – a tizenkilencedik kötetét
tartja a kezében most a Kedves Olvasó.</i></span></span></p><div style="text-align: justify;"><span style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">
</span></span></div><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;"><i> „Vedd
le a kalapod!”, szólt rá a Vén Gyerek, és Tamás, az ő
kedvéért, még erre is hajlandó volt.</i></span></span></p><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: left;"><span style="font-size: large;"><i> </i></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span>Szentmiklósi Tamás: </span></span><b style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">Szamár a hegyen </b><b><span style="font-size: large;"><i>–</i></span></b><b style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"> Sírjak vagy nevessek? </b><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">(Dr. Kotász Könyvkiadó, 2022)</span></p><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: left;"></p><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: left;"><br /></p>
<p></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-82796453605136076372022-09-21T10:04:00.000+02:002022-09-21T10:04:24.682+02:00A metszett felület élessége<p> </p><p style="text-align: center;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span style="color: #660000;">(Válogatott utószavaim XXX.)</span></span></span></span></p><p> </p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"><i>A vers mindig akkor lüktet, akkor hat, ha nem irodalmi élmény,
hanem az élet ihlette. Ivády Balázs versei ilyen eleven
megnyilatkozások, azzal a fajta kiforrottsággal, melyet a
hosszadalmas művészi praxis helyett az érett, felelős emberi
gondolkodásmód biztosít.</i></span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"><i></i></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-x3g771XxLHw7u8AZQq3svYO_oK9HOhsQL-ybLbUR7xBR08UCHax0qvuLbPjYDxu4Ndg7tWpla6-bqKw8K1jUkc48RT4XHYVwfrGLx9RvGfXKmNGFvEczS1J-rzl3jMjtwkjsaXrgc2k10JpqZOTe4OhQCYoZmCJzYfa-WWAYXH-1KX7pzx1cqRoqqg/s2409/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20Keresztmetszet-2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2409" data-original-width="1611" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-x3g771XxLHw7u8AZQq3svYO_oK9HOhsQL-ybLbUR7xBR08UCHax0qvuLbPjYDxu4Ndg7tWpla6-bqKw8K1jUkc48RT4XHYVwfrGLx9RvGfXKmNGFvEczS1J-rzl3jMjtwkjsaXrgc2k10JpqZOTe4OhQCYoZmCJzYfa-WWAYXH-1KX7pzx1cqRoqqg/w268-h400/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20Keresztmetszet-2.jpg" width="268" /></a></i></span></div><p></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"><i> Mindig
öröm a szerkesztő számára, amikor beküldött kéziratokat
félretolhat, és egy saját „felfedezéssel” foglalkozhat. Ivády
Balázs verseivel ez történt – online folyóirat oldalán
találkoztam néhány írásával, és a kincstalálás izgalma mellé
azonmód odaférkőzött a sejtelem: több is rejtőzhet a szerző
fiókjában. Igen, rejtőzött, kész, kerek kötetnek az anyaga,
melyet – bevallom, ez csak többedszeri olvasásra tudatosult
bennem – mélyen meghatároz Ivády orvosi munkája, vagyis inkább
a szemléletmódja; fogékonysága a biológikumra, a sejt-szerv-test
működésben rejlő szimbolikára és a múlékonyság törvényének
folyamatos tapasztalása révén az élet értékének
megbecsülésére. Arra, hogy a vizsgálódásának precizitását
vissza tudja fordítani önmagára.</i></span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"><i> A
metszett felületek a pontosságuk és a jószándékú
feltáró-erejük által válnak széppé – ennek a felfedezésére
buzdítva ajánlom minden érdeklődő versbarát figyelmébe Ivády
Balázs kötetét!</i></span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><i> </i></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><i> </i></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span>Ivády Balázs: </span></span><b style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">Keresztmetszet </b><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">(Dr. Kotász Könyvkiadó, 2022)</span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><i> </i></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><i> </i></span></p>
Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-26041953903761797512022-08-27T06:45:00.000+02:002022-08-27T06:45:18.054+02:00Az életöröm ideje<p> </p><p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span style="color: #660000;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> <span> </span><span> </span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>(Válogatott utószavaim XXIX.)</span></span> </span></span></p><p></p><p></p><p align="justify" style="line-height: 0.42cm; margin-bottom: 0cm;"></p><br /><p align="justify" style="line-height: 0.42cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Calibri, serif;"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="background: transparent;">Tillmann
Pentele második kötetében, az </span></span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Calibri, serif;"><span style="letter-spacing: normal;"><i><span style="background: transparent;">Éhes
sziromsugarakban</span></i></span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Calibri, serif;"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="background: transparent;">
a bemutatkozó-kötete (</span></span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Calibri, serif;"><span style="letter-spacing: normal;"><i><span style="background: transparent;">Eleven
viadukt</span></i></span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Calibri, serif;"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="background: transparent;">)
sokszólamúsága után egyértelműen a természeti élmények felé
fordul, szelíd, humoros, meghökkentő és drámai – emberi
értelmezéseken átszűrt – mozzanatokat tárva elénk. </span></span></span></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Calibri, serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8OrkxAkOAiafHqUrFqn_LDDgxCHCzb-fAlONMZruMmyHEt-N_7cvR3jRm6o4IA57H9uaFVlVLRzF_SjyRHU25BKvzOaPmlsgPyGaeN7z5qQ3MBk4sZKz8OP2VnZfDSM8RErc6q8dXx7cMj2QOPJh2Vz6KB5f7tGdpkVf6nXk3s-8SAexmzYlp1wMuFQ/s2410/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20%C3%89hes%20sziromsugarak.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2410" data-original-width="1602" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8OrkxAkOAiafHqUrFqn_LDDgxCHCzb-fAlONMZruMmyHEt-N_7cvR3jRm6o4IA57H9uaFVlVLRzF_SjyRHU25BKvzOaPmlsgPyGaeN7z5qQ3MBk4sZKz8OP2VnZfDSM8RErc6q8dXx7cMj2QOPJh2Vz6KB5f7tGdpkVf6nXk3s-8SAexmzYlp1wMuFQ/w266-h400/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%20%C3%89hes%20sziromsugarak.jpg" width="266" /></a></span></span></div><p></p><span style="color: #0b5394;">
</span><span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="letter-spacing: normal; line-height: 0.42cm; margin-bottom: 0cm;">
</p><span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 0.42cm; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Calibri, serif;"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="background: transparent none repeat scroll 0% 0%;">Követi
a klasszikus hagyományokat, és haikuit évszakok szerinti rendben
sorakoztatja </span></span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Calibri, serif;"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="background: transparent none repeat scroll 0% 0%;">elénk</span></span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Calibri, serif;"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="background: transparent none repeat scroll 0% 0%;">,
tavaszi, nyári, őszi </span></span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Calibri, serif;"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="background: transparent none repeat scroll 0% 0%;">és
téli </span></span></span></span><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Calibri, serif;"><span style="letter-spacing: normal;"><span style="background: transparent none repeat scroll 0% 0%;">ciklus
követik egymást – időben élünk, az idő múlása határozza
meg egész életünket, és ahogy a nagy kerék forog, és
váltakoznak az évszakok, Tillmann kötetében is az oldalakon
átívelő lassú hömpölygés keveredik különös feszültségbe
az egyes haikukban megragadott élmények röpke pillanatnyiságával.
Igen, ez az ambivalencia, időtörés a lelkünk mélyén lakik,
hiszen hányszor gondolunk valamire úgy, hogy „jaj, de régen
történt… de mintha tegnap lett volna”.</span></span></span></span></span></p><span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="letter-spacing: normal; line-height: 0.42cm; margin-bottom: 0cm;">
</p><span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="letter-spacing: normal; line-height: 0.42cm; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="font-size: large;"><span style="font-family: Calibri, serif;"><span style="background: transparent none repeat scroll 0% 0%;">Tillmann
Pentele tudatos szerkesztésére jellemző, hogy bár a most
megjelenő verseinek zömét az utóbbi három évben írta, már az
első (2018-as, 120 haikut egybefűző) kötetéből kihagyott néhány
tételt, gondolván, hogy a következőbe jobban illeszkednek majd.
Igaza lett. Az élet eleven lüktetését, az érzékszervi
befogadások gazdagságát közvetítő háromsorosaihoz természetes
egyszerűséggel és derűvel társulnak a testiséget közvetítő
darabjai, kimondatlanul is a „carpe diem” filozófiáját
mottózva a kötetére, kimondatlanul is azt javasolva: test, szellem
és lélek harmóniája kövessük, igyekezzünk megvalósítani.</span></span></span></span></p><p align="justify" style="letter-spacing: normal; line-height: 0.42cm; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #0b5394;"></span></p><p align="justify" style="letter-spacing: normal; line-height: 0.42cm; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #0b5394;"><span><span style="font-family: Calibri, serif;"><span style="font-size: x-small;"><span style="background: transparent none repeat scroll 0% 0%;"> </span></span></span></span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span>Tillmann Pentele: </span></span><b style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">Éhes sziromsugarak </b><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">(Dr. Kotász Könyvkiadó, 2022)</span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"> </span></p>
Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-80860064833535265962022-07-29T16:13:00.005+02:002022-07-31T17:01:02.076+02:00Tajgetosz, helyre tosz?<p><br /></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Ennek a blognak az eredeti címe 2012-ben, amikor elindítottam, <i>Az
energia szabadsága</i> volt, úgy gondoltam ugyanis akkoriban, hogy
az emberek közösségi-társadalmi létének, a szabadságjogok
érvényesülésének, a polgári öntudatnak, magabiztosságnak és
cselekvőképességnek az a kulcsa, hogy energetikailag függetlenek,
önellátók legyünk.</span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Így
gondolom ma is. Amikor a kiszolgáltatottság egy újabb
megtapasztalásának a küszöbén állunk, újra elővenném a
gondolatot – a blog visszakeresztelése nélkül –, hogy egy
mesterségesen, piszkos üzleti érdekek mentén őskorba szorított
helyzetben vergődünk, zömmel olajat, földgázt, szenet
használunk, durva, fizikai energiahordozókat, miközben a sokkal
finomabb energiák, nap, szél és földhő is rendelkezésünkre
áll, sőt, a lényegesen komolyabb távlatokat nyitó gravitációs
potenciál és a hidegfúzió is elérhető közelségben lehet (vagy
már hasznosítható is, csak nem tudunk róla).</span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><div dir="ltr" id="jsc_c_1rd"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Ám
nem ezeken szeretnék most spekulálgatni, hanem az aktuálison és
lokálison. A kiszolgáltatottságunk drámáján, amit nem lehet
szó nélkül hagyni.</span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">A
rezsicsökkentés részleges kivezetéséről van szó.</span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtKSupocTHwb7TM4LjBYRYV49dSkMLBY3sWgF-YDKcVsJCPDSLGdf4-5e1b8BTNE-D4ppI8g-xhr-9HTQ9o16xiGLschwoY5u1CNe92vKGIEqHqSItHiYcoAbj7_lD-2x7apn-n4mpeY6nET5rilWiWn13ph_Zvz4pPJS5JK6n6yxIE_QTLILQ8XNW9A/s719/rezsicsokkentett-es-piaci-gazar220201-509123.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="416" data-original-width="719" height="370" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtKSupocTHwb7TM4LjBYRYV49dSkMLBY3sWgF-YDKcVsJCPDSLGdf4-5e1b8BTNE-D4ppI8g-xhr-9HTQ9o16xiGLschwoY5u1CNe92vKGIEqHqSItHiYcoAbj7_lD-2x7apn-n4mpeY6nET5rilWiWn13ph_Zvz4pPJS5JK6n6yxIE_QTLILQ8XNW9A/w640-h370/rezsicsokkentett-es-piaci-gazar220201-509123.jpg" width="640" /></a></div><br /><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Ami
most történik (egy bizonyos minimális fogyasztási szintig
érvényben marad a rezsicsökkentés, azon felül érvényesül a
piaci ár), drámai módon tesz különbséget látszólag hasonló
jövedelmi helyzetű és életkörülmények között élő
embereken. Vegyünk két nyugdíjast, mindkettőnek 120 ezer forint
a nyugdíja, nincs érdemi megtakarításuk és mindketten 50
négyzetméteren élnek, egyedül. A különbség, hogy az egyikük
a vidéki házában, a másikuk valahol Pesten egy bérházban,
esetleg panelban. Meglehet, hogy az ingatlanjuk becsült piaci
értéke is azonos, tehát a vagyoni helyzetük is hasonló. A
vidéki azonban állandóan fázik (a falai hidegek, a nyílászárói
rosszak stb.), ezért telente folyamatosan fűt, a pestinek a
lakását viszont körbefűtik a szomszédok, ezért csak ritkán
pattintja be a konvektorait (temporál, ahogy a szakértők
mondják). Az elsőnek eddig 30 ezer forint volt a gázszámlája, a
másodiknak 10 ezer. Az első eddig azt gondolta, hogy bőven megéri
a magasabb rezsi, mert saját háza van, saját kertje. Most, hogy
120 ezer forint fölé szalad a havi gázszámlája, megoldhatatlan
helyzetbe fog kerülni, miközben a másik nyugdíjas nem is érti,
hogy mi a probléma, mert nála semmi nem változik.</span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Az
egész döntés elkapkodottságát, politikai átgondolatlanságát
mutatja (sok más mellett), hogy az előbbi, vidéken élő
nyugdíjas sorolható inkább a FIDESZ szavazótáborába, a kormány
tehát a saját híveit vágja gyomorszájon, ráadásul egy olyan
téves retorikával ("a háztartások 75 %-át nem érinti a
változás"), ami villámgyorsan le fog lepleződni.</span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">További
következmény lehet, hogy beindul egy "belső népvándorlás".
Aki teheti, átköltözik az eddig üresen álló hétvégi házába,
vagy ha nincs neki, megpróbálja a rokona-ismerőse nyaralóját
hosszabb távra kölcsönkérni. Miért? Mert az emelés eleinte nem
az aktuális fogyasztás alapján lesz számlázva, hanem az adott
ingatlan előző évi teljes fogyasztásának havi átlaga alapján,
tehát a 2021-ben üresen álló, vagy alig használt ingatlanok
esetében ez az emelés nem fog meglátszódni, esetleg csak 2023
augusztusától, a most kezdődő fogyasztás mértékében... De
addig ugye van mód spórolni, rákészülni, mint ahogy most nem
volt rá mód, mert az ígéret, kő keményen és sokszor
hangoztatottan úgy szólt, hogy a rezsicsökkentésnek nem eshet
bántódása. (Aki bántani akarja, az VESZÉLYES.)</span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Megint
csak azok fognak rosszul járni, akik egyedülállóak, nem jó a
kapcsolati hálójuk, kicsi a vagyonuk (nincs több ingatlanjuk.)
Nekik mindenképp ott kell maradniuk az eddig is lakott
házukban-lakásukban, és szembenézni vagy az irdatlan magas
számlákkal vagy a téli hideggel, utóbbi esetben rákészülve
mindenféle "alternatív" túlélési stratégiára.</span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Persze
a médiában megjelennek a magyarázó-cikkek, és ezeknek az
igazságmagvát nem is lehet eltagadni:</span></span></p><span style="font-size: large;">
</span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #2b00fe;"><a href="https://index.hu/gazdasag/2022/07/22/rezsicsokkentes-rezsi-kalkulator-aram-gaz-szamlak-valtozas/" target="_blank">https://index.hu/gazdasag/2022/07/22/rezsicsokkentes-rezsi-kalkulator-aram-gaz-szamlak-valtozas/</a></span><br /></span></p><span style="font-size: large;">
</span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Ahogy
a Kovács Levente, az EY energiapiaci szakértője fogalmaz: <b>„</b><b>Az
utóbbi években jelentősen megnőtt a megújuló energiák
felhasználása lakossági szinten is. Sokan telepítettek
hőszivattyút, napelemet.”</b> Továbbá: <b>„</b><b>A mostani,
új szabályozás alapvetően egy jó kompromisszum aközött, hogy
megvédjék a lakosságot az elszabadult energiaáraktól, de egyben
legyen ösztönző arra, hogy a túlzott fogyasztást megszüntessék
vagy kizöldítsék a fogyasztók.”</b></span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"><b></b></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"><b><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyvGXwAfQREqspMd6XYW94zJy2gcjDbnzd4Nhi6WT082yBd_nEld7wjc7LL2c0YWb-Xedqep0pNkNaNVdRe2mQJSBxALhMvoM968xYg7jYvbT_9HNH6HnxZE-FIC-zQ-NZcS1WtfAk3avu_b1oVUfxbJ_A8LHkJX0BDUbxvPsLUoajvqtUNlsL7UfDGw/s960/solar-panel-241903_960_720.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="960" height="480" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyvGXwAfQREqspMd6XYW94zJy2gcjDbnzd4Nhi6WT082yBd_nEld7wjc7LL2c0YWb-Xedqep0pNkNaNVdRe2mQJSBxALhMvoM968xYg7jYvbT_9HNH6HnxZE-FIC-zQ-NZcS1WtfAk3avu_b1oVUfxbJ_A8LHkJX0BDUbxvPsLUoajvqtUNlsL7UfDGw/w640-h480/solar-panel-241903_960_720.jpg" width="640" /></a></b></span></span></div><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"><b><br /></b></span></span><p></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Igen,
aki előre gondolkodott, és megtehette, hogy előre gondolkodjon,
mert rendelkezett befektethető anyagi tartalékkal, az pl.
napelemmel kiváltotta a villanyfogyasztását, esetleg (nagyjából
háromszor annyiért) a gázfogyasztását is… Sokmilliós
összegekről beszélünk, és egy elképesztő adminisztratív
útvesztőről, amin keresztül kell kínlódnia magát mindenkinek,
aki ez ügyben (az egyébként sokat reklámozott) állami
támogatáshoz hozzá szeretne jutni, illetve a rendszerét
engedélyeztetni akarja; pénzről és készségről (türelemről,
kitartásról, problémamegoldásról) beszélünk. Van aki már
megoldotta, biztos vannak olyanok, akik még nem, és a mostani
helyzet tényleg késztetni fogja őket, és vannak, sokkal többen,
akik a pénznek (sok pénznek) és a készségnek is híján vannak…
Velük mi lesz?</span></span></p><p></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">A
nagy tömeg nem tud „zöldíteni”, sőt, „feketíteni” fog,
jó esetben fával, szénnel fűtenek majd, rosszabb esetben
háztartási hulladékkal, műanyaggal… Ami a kezük ügyébe
akad. Községek, kisvárosok felett szállhat a büdös füst.
Tízezrek dörömbölnek majd a hivatalok szociális osztályain
segélyért, azonban ha kapnak is, az nem fogja tartósan megoldani
a problémájukat.</span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwBpdXECbKYoU-LuwBhC8kqvNRv-FzD3erpoFdvWKCd6vHxuycPOjn6gWDilNrCjBnBtzfKmx2lOAdHF5987lG72JeFPlah-2DgMpNKeF5qp4QHbatOhDaGkl0XFVXlTfAd3zUF6z8ZsR4-iR3VKTeOxuQhz5AONmdPgmvzY9IrklJQmYpigyLb8T3oQ/s866/smoke-238235_960_720.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="627" data-original-width="866" height="464" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwBpdXECbKYoU-LuwBhC8kqvNRv-FzD3erpoFdvWKCd6vHxuycPOjn6gWDilNrCjBnBtzfKmx2lOAdHF5987lG72JeFPlah-2DgMpNKeF5qp4QHbatOhDaGkl0XFVXlTfAd3zUF6z8ZsR4-iR3VKTeOxuQhz5AONmdPgmvzY9IrklJQmYpigyLb8T3oQ/w640-h464/smoke-238235_960_720.jpg" width="640" /></a></span></span></div><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span><p></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Talán
még emlékszünk a rendszerváltás körüli évekre, amikor az ú.
n. spontán privatizációval magánkézbe fociztak állami
nagyvállalatokat, amelyeket aztán a frissensült (párt- és
KISZ-titkárból átvedlett) tulajdonosok villámgyorsan
külföldieknek adtak tovább, akik mindenféle gátlás nélkül be
is zárták a cégeket (csak piacot akartak venni Magyarországon,
termelőegységek nem kellettek nekik). Tíz és százezrével
kerültek emberek utcára, akiknek egy része tudott alkalmazkodni
az új világhoz, jó részük azonban hajléktalan lett,
elkallódott, egészségileg tönkrement, meghalt. Ez volt a XX.
század végének magyar Tajgetosza… Akkoriban erre az volt a
válasz, hogy „a demokratikus átmenetnek ára van”, „az
embereknek a saját lábukra kell állniuk”, „tanuljunk meg
vállalkozni”.</span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx4rIXOrdkBaYaQ-oJ-2HoR_diK-kVz4sE64Tt0xIbVschrwwo3c-Ywteeuneqi4V8qF6vV_oxJz2xyQvHURrxoToqN2tTbLI09IaCIyvFjTOzwK8cqz_DKBgNA-ptcdIPzWrd0Lfx8kLkeBNeZyTilXQfOk_YB9ifGuh0p8gRQ8CZW1sVmrKKIToGKg/s960/tramp-1848974_960_720.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="960" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhx4rIXOrdkBaYaQ-oJ-2HoR_diK-kVz4sE64Tt0xIbVschrwwo3c-Ywteeuneqi4V8qF6vV_oxJz2xyQvHURrxoToqN2tTbLI09IaCIyvFjTOzwK8cqz_DKBgNA-ptcdIPzWrd0Lfx8kLkeBNeZyTilXQfOk_YB9ifGuh0p8gRQ8CZW1sVmrKKIToGKg/w640-h426/tramp-1848974_960_720.jpg" width="640" /></a></span></span></div><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span><p></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Szóval
a Tajgetosz jó dolog, mert alkalmazkodásra késztet. Elrángatnak
a szakadék szélére, és ott tanulj meg a sarkadra állni,
küzdeni, bizonyítani, hogy életképes vagy! Esetleg a zsebedbe
nyúlni, és kifizetni a fogdmegeket, hogy ugyan már, gyerekek,
haver vagyok, közületek való, eresszétek el a karomat,
visszasétálnék…</span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Spártában
vagy Athénban élünk?</span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">A
történelmi allúziók világából visszahuppanva a jelenvalóságba
– ne felejtsük el, hogy az egész rezsicsökkentés tíz évvel
ezelőtt azért indult be, mert Magyarországon rendezésre
szorultak a bérek, de olcsóbb megoldásnak tűnt, és jól
kommunikálhatónak, hogy a gonosz közüzemi szolgáltatók
sanyargatják a népet, azért van kevés pénz a zsebekben, jól ki
kell tehát porolni az elhízott feneküket, és visszanyesni a
mohóságukat. Aztán mostanra hirtelenjében kiderült, hogy ez a
porolás és nyesés mégse a szolgáltatóknak fájt, hanem az
állami büdzsének, és a költségvetés védelmének jegyében
kell újra a világpiaci árakhoz szédülnünk... A világpiaci
bérek azonban ezen időszak alatt sem köszöntöttek be hozzánk,
a többség egy több évtizede meghatározott és számszakilag
továbbra is oda konvergáló létminimum-összeget visz haza
havonta munkabérként.</span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Kevesen
tudják (még, de ez heteken belül változni fog), hogy a közüzemi
fogyasztásokkal kapcsolatban minden felhasználónak joga van a
szerződéses jogviszony fenntartása mellett a fogyasztása
szüneteltetésére. Ez vonatkozik a földgázra is, és pl. az MVM
oldalán is fellelhető a megfelelő formanyomtatvány, amin a
fogyasztás (és a számlafizetés) ideiglenes szüneteltetése
bejelenthető.</span></span></p><span style="font-size: large;">
</span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #2b00fe;"><a href="https://www.mvmnext.hu/foldgaz/Egyetemes-Szolgaltatas/Ugyintezes/Tovabbi-ugyek/Szamlazas-szuneteltetese" target="_blank">https://www.mvmnext.hu/foldgaz/Egyetemes-Szolgaltatas/Ugyintezes/Tovabbi-ugyek/Szamlazas-szuneteltetese</a></span><br /></span></p><span style="font-size: large;">
</span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj88GfWegRO9fG5Ii3Z_jw9unnJvz45_1NDtQG3ZMlVrhL8mCnOUaWnP7ysH7c5izR_vAeyh3Fv9LSVdhf6I0UQv7Rm40OPUIxOsAW2Eoj87SvVxp4-5tY9lTwRmPlnhwSQFJcGcU5WdhXOxTi2Jt-mUC22dsJaYOl6bF0KcUNHD08Cq8T2qaDLplhnWg/s3508/Bejelent%C3%A9s%20g%C3%A1zfogyaszt%C3%A1s%20ideiglenes%20sz%C3%BCnetel%C3%A9s%C3%A9r%C5%91l%20(g%C3%A1zm%C3%A9r%C5%91%20leszerel%C3%A9se%20n%C3%A9lk%C3%BCl).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3508" data-original-width="2481" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj88GfWegRO9fG5Ii3Z_jw9unnJvz45_1NDtQG3ZMlVrhL8mCnOUaWnP7ysH7c5izR_vAeyh3Fv9LSVdhf6I0UQv7Rm40OPUIxOsAW2Eoj87SvVxp4-5tY9lTwRmPlnhwSQFJcGcU5WdhXOxTi2Jt-mUC22dsJaYOl6bF0KcUNHD08Cq8T2qaDLplhnWg/w452-h640/Bejelent%C3%A9s%20g%C3%A1zfogyaszt%C3%A1s%20ideiglenes%20sz%C3%BCnetel%C3%A9s%C3%A9r%C5%91l%20(g%C3%A1zm%C3%A9r%C5%91%20leszerel%C3%A9se%20n%C3%A9lk%C3%BCl).jpg" width="452" /></a></span></div><span style="font-size: large;"><br /></span><p></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Elgondolható,
hogy hányan fogják ezt kérni, miután szembesülnek a hétszeres
gázárral. Ez a felejthetetlen pillanat az első ilyen emelt számla
kipostázásával, a boríték felnyitásával jön el, amikor a
megfelelő számsornál (a fenti példánál maradva) az eddig
megszokott 30 ezer forint helyett körülbelül 122 ezer forint
szerepel majd (a kalkuláció: 14.688 forintig, ami az
átlagfogyasztás díjának felel meg, jár a kedvezményes ár, a
túlfogyasztás pedig, ami 15.312 forint, 7-tel szorzódik, ez
107.184 Ft, tehát 14.688 + 107.184 = 121.872 Ft). A lakosság a
magyar szókincs rendkívül árnyalatgazdag felidézésével, némi
verbális feszültséglevezetés, öngyógyítás után mindennel
megpróbálkozik majd, hogy a teljes anyagi csődöt, végső soron
a lakása-háza elvesztését elkerülje. A nyugdíjasok, alacsony
jövedelműek, egyedülállók, vidéken élők nagy része számára
a gázóra lekapcsolása szinte kötelező opció lesz.</span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Jöhet
tehát a lekapcs, és a fűtsünk villannyal minden nap egy-két
órát, menjünk be a plázákba, üljünk fel a ki tudja hova tartó
tömegközlekedési járatokra melegedni, egyébként pedig húzzunk
fel magunkra hét pulóvert, menjünk, gyűjtsünk gallyat az
erdőben, fűtsünk a konyhai sparhelttel – és egyéb túlélési
stratégiák.</span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv0HwiXjqV63hF8fmF2VYSJmXI8sxQs6uATLplvyXrVqxzQ-tOfUpmVcJj8Neg9CvIvzugeYleDJv9QaPUHDwFQr0J2MCg2jTMNewwmiLVmlUyYeUcuDH9Ts_Ay84IDvBWwyFbq30VmGLU6yT-QNQBqoPMBfgMYgmTeVcUXOO_VsRMTphr2QMwuVIOvA/s1381/Sparhelt.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1135" data-original-width="1381" height="526" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv0HwiXjqV63hF8fmF2VYSJmXI8sxQs6uATLplvyXrVqxzQ-tOfUpmVcJj8Neg9CvIvzugeYleDJv9QaPUHDwFQr0J2MCg2jTMNewwmiLVmlUyYeUcuDH9Ts_Ay84IDvBWwyFbq30VmGLU6yT-QNQBqoPMBfgMYgmTeVcUXOO_VsRMTphr2QMwuVIOvA/w640-h526/Sparhelt.jpg" width="640" /></a></span></div><span style="font-size: large;"><br /></span><p></p><span style="font-size: large;">
</span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Az
biztos, hogy háztartások tömege lesz képtelen hónapról hónapra
befizetni a számláját (lehet, hogy valami szomorú rekordot
megint megdöntünk, én legalábbis nem emlékszem rá, hogy
bármilyen árucikkel-szolgáltatással kapcsolatban egyik-napról a
másikra hétszeres árat szabadítottak volna rá valahol-valaha a
jó népre!), amiből ugye az is következik, hogy a kormányzati
szándék befuccsol, kisiklik. Nem fog bejönni annyi pénz, mint
amit remélnek. Talán csak a fele. Kell tehát majd megint találni
valamit a költségvetési luk betömésére, lehet esetleg
ingatlanokat adóztatni, áfát emelni (az kivédhetetlen!), de az
se megszorítás lesz. Mert megszorítás nincs.</span></span></p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: large;">Ezért
lenne fontos, hogy az energiához, hőhöz, fényhez,
elektromossághoz, mindenhez, ami a fizikai túlélésünkhöz
szükséges, mindenki szabadon és ingyen hozzáférjen. Ha nem,
akkor időről-időre, visszatérően és elkerülhetetlenül
megnyílik a lábunk előtt a Tajgetosz.</span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><br /></p>
</div><span style="font-size: medium;">
</span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-7988525860100634152022-07-21T07:26:00.002+02:002022-10-11T12:57:08.580+02:00Folyamatos múlt, elkezdhetetlen jövő<p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></p><p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span style="color: #660000;">(Válogatott utószavaim XXVIII.)</span></span> <br /></span></span></p><p><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></p><p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #660000;"><span style="font-size: medium;">
<i><span style="font-size: large;">„Helló, helló”, a nyolcvanas évek elején már így köszöntünk
egymásnak, lazán, mintha Amerika és Magyarország lassan
egybekeveredne az életérzés – vágyott életérzés? – minden
fizikai realitást felülíró tudattengerében. Aztán a társadalmi
változások olyan, a szürrealitás húrjait is pengető sebességre
kapcsoltak az évtized végére, hogy a vágyott és élhető
összeölelkezhetett, persze az érzés szintjén, bár a
szabadság-hőmérő néhány évre valóban kánikulai
nyaralós-szabadidős időjárást mutatott. Szinte korlátozások
nélkül lehetett szervezkedni, és a helló-ból, kis nyelvi
igazítással, HEL lett, ráadásul változó tartalommal: először
Halálbüntetést Ellenzők Ligája, aztán Hadkötelezettséget
Ellenzők Ligája. Ennyi mindent fennhangon, sajtóorgánumok által
felkaroltan ellenezni, micsoda civil paradicsom!</span></i></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><i><span style="font-size: large;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsD3lkZPsYlDAcQH1L8am9N0m8a4mLKFm9OAv3YdA4RYkOc11axjOoeGFACYmTbeZ4_8YpS1vMj-9RJ2guE_VS1zbfB_1ZXrp7MqnwMO0Z2030ZxQD4uv_eOQG9RUXV1PM2yVQYL7JNGuFxigRJUO8mtnulP6OqcjVqUhDkMjZDyzbqKXHg4YOHVybhA/s2339/Merza%20J%C3%B3zsef%20-%20Folyamatos%20m%C3%BAlt%20(v%C3%A9d%C5%91bor%C3%ADt%C3%B3).jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2339" data-original-width="1500" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsD3lkZPsYlDAcQH1L8am9N0m8a4mLKFm9OAv3YdA4RYkOc11axjOoeGFACYmTbeZ4_8YpS1vMj-9RJ2guE_VS1zbfB_1ZXrp7MqnwMO0Z2030ZxQD4uv_eOQG9RUXV1PM2yVQYL7JNGuFxigRJUO8mtnulP6OqcjVqUhDkMjZDyzbqKXHg4YOHVybhA/w256-h400/Merza%20J%C3%B3zsef%20-%20Folyamatos%20m%C3%BAlt%20(v%C3%A9d%C5%91bor%C3%ADt%C3%B3).jpg" width="256" /></a></span></i></span></div><p></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"> Ezeknek
a mozgalmaknak az egyik kulcsfigurája Merza József volt, aki emberi
habitusával – atyai józanságával és fiúi lelkesedésével,
ruganyos rendíthetetlenségével és precízen adagolt
leleményességével – el tudta hitetni, hogy olyan világjobbító
elképzeléseknek a felkért szóvivője, melyek számottevő
társadalmi bázissal bírnak. A bázis, valljuk be, létezett, de
elég szűkre szabottan, és nem a kádári rendszerből a
vadkapitalizmusba szelíden tarkón legyintve átszédelgő magyar
átlagpolgárokra, hanem inkább <span style="font-weight: normal;">Mohandas
Karamchand</span><b> </b>Gandhira, Lev Nyikolajevics Tolsztojra és
<span style="font-weight: normal;">Henry David Thoreau</span><span style="font-weight: normal;">ra</span><span style="font-weight: normal;">
</span><span style="font-weight: normal;">támaszkodott</span><span style="font-weight: normal;">.
Színészi képességek is kellettek hozzá, hogy ezt a bandát
tömegesebbnek, hétköznapibbnak </span><span style="font-weight: normal;">és
bennszülöttebbnek </span><span style="font-weight: normal;">sejtessük.</span></span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="font-weight: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
Éppen egy HEL-gyűlésre indultunk (Jóska munkahelyéről, a
Reáltanoda utcai Matematikai Kutatóintézet könyvtárából, ahol
egyéni gondjaim megoldáscentrikus, alapos taglalása után
figyelmünket a közösségi tennivalók felé tereltük), gyalogosan
és sietősen, mert talán kissé már késésben is, amikor Jóska
megnyújtotta a lépteit és megszólalt.</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="font-weight: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
– Az egyik legfontosabb tudás…</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="font-weight: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
Nagyot dobbant a szívem: tanítást fogok kapni! Én is
megnyújtottam a lépteimet, megtágítottam a lelki
befogadókészségemet.</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="font-weight: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
– ...hogy ismerd a helyet…</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="font-weight: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
A helyet? Létem keretét?</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="font-weight: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
– ...a várost, ahol élsz, a házakat…</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="font-weight: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
A házakat? Kissé már lihegtem, ezért oxigénhiányos elmém
igazán mély, szimbolikus tartalomra gyanakodott.</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="font-weight: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
– …az átjáróházakat! – emelte fel a hangját Jóska, és
ezzel egy időben, mint egy huncut kölyök, váratlan szökkenéssel
beugrott egy kapualjba, és szinte már szaladni kezdett.</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="font-weight: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
A félhomályos épületbelsőben alig bírtam követni (tudtam,
hogy Jóska hozzám képest közel negyven évnyi életév-plusszal
rendelkezik, de azt nem, mert nem közölte, és a külcsín kevésbé
árulkodott róla, hogy jó néhány évnyi túraelőnnyel is);
felnyargaltunk egy lépcsősoron, át egy függőfolyóson, barna és
zöld lakásajtók az egyik, fekete, cirádákba kanyargó
kovácsoltvas korlát a másik oldalon, emberek élnek itt, de minden
ajtó zárva, a korláton túl belső udvar, de az udvar kihalt, csak
árnyékviselő bokrocskák és vékony törzsű, felkopaszodott fák
kornyadoznak a moccanatlan nyár eleji levegőben, így vágtáztunk
magányosan, bár talán kémlelőlukakon kipislogó ámuldozó
szemek által megfigyelten, hopp, egy ajtó mintha valóban tárulna,
résnyire csak, és arc kandikálna ki, de az egész bizonytalan,
beazonosíthatatlan, vágtázunk végig egy újabb függőfolyosón,
le egy másik lépcsősoron, ki egy másik kapun… és szikrázó
verőfényben találtam magam. Hunyorognom kellett, aztán alaposan
körbenézni, megvizsgálni az utcaképet, hogy rájöjjek, hová
érkeztem.</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="font-weight: normal; line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
– Ismerd alaposan a pesti átjáróházakat – folytatta a
félbehagyott mondatot, és vette vissza a komótos lépdelő-tempóját
Jóska –, mert így tudod legkönnyebben lerázni az ügynököket!</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"> Jó-jó,
hasznos a tanács, szuszogtam-dohogtam akkor magamban, de talán
kissé idejétmúlt, az ügynökök mind nyugdíjban, hiszen
nincsenek már ügyek, avagy, hogy másképp közelítsem meg az
aktuális világhelyzetet, a rendszerváltás felbolydulása után
akkora az ügyszaporulat, hogy azt nem is lehet ügyvitellel bírni!
Az ügynökök csak nyökögnének… De azt is hol, kinek, miért?</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"> Ma
már tudom, közel harminc év elteltével, hogy egyén és
államhatalom viszonyában nem oly könnyen avulnak el hierarchikus
képletek, faladatkörök és módszerek, az alvó ügynökök
legfeljebb csak szenderegnek, kómába véletlenül sem esnek, ezért
mindenféle elhárítási technika frissen tartása igenis javallott.</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"> Használom
tehát időnként az átjáróházakat, bár nem szaladok fel az
emeletekre, csak átvágok kényelmes bandukolós léptekkel a belső,
rezzenetlen levegőjű udvarokon, az árnyékviselő bokrocskák és
felkopaszodott, vékony törzsű fák között, melyek ma is
kornyadoznak, nincs már HEL, nem sietek HEL-gyűlésre, és nincs
mellettem fürge és leleményes lelki vezetőm sem, ezért csak az
egykori bemutatójára emlékezhetek – köszönöm utólag is,
Jóska, parádés volt! –, próbálva fejtegetni a tanulságait,
amelyekből, érzem, lapul a mélyben még bőven… Akár lohol
mögötted ügynök, akár nem, bizony jó dolog az éberséget és
fittséget karban tartani, átrohanni keresztfolyósokon, gyakorolni
a gyors helyváltoztatást, a helyváltoztatással nyerhető
nézőpontváltást, az új környezet gyors elfogadását, jó dolog
szembesülni vele, idejekorán, hogy ha falakat húzol magad köré,
felkopaszodás és kornyadozás jut nagy valószínűséggel
osztályrészedül, szembesülni, hogy ha szokatlant művelsz, az
összkomfortjukba, hamis biztonságérzetükbe visszahúzódó lelkek
csodálkozó és tán megítélő tekintetet vetnek rád, szokni,
hogy ha nem is látod ezeket a tekinteteket, tudhatod és érezheted,
hogy figyelnek és rosszallanak, és igen, szoktatni magad az
„egyedül vagyok, egyedül kell megoldanom mindent” helyzetének
az elfogadásához. Ha haladsz is valahová, ahol hasonlóan
gondolkodók várnak rád, út közben mindig egyedül vagy.</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"> Nincs
végzetesebb annál, mint amikor egy civil szervezet eléri a célját.
Az aktivisták elégedetten hátradőlnek, a szervezet széthullik.
Aztán ha kiderül, hogy a célbaérkezés látszólagos vagy
részleges volt csupán – ha élesebben szeretnék fogalmazni,
mondhatnám, kiderül, hogy sikeres volt a hatalom részéről a
lépre csalás, a beetetés <span style="text-decoration: none;">–,</span><span style="text-decoration: none;">
ha kiderül, hogy a hangoztatott célnál talán fontosabb
elképzeléseket is görgetett a szervezet, ha betöltött egyéb, pótolhatatlan
funkciót is, már késő, a megfáradt </span><span style="text-decoration: none;">és
jóllakott </span><span style="text-decoration: none;">csatalovakat
nem </span><span style="text-decoration: none;">lehet</span><span style="text-decoration: none;">
újra elind</span><span style="text-decoration: none;">ítani</span><span style="text-decoration: none;">.
Ez történt a </span><span style="text-decoration: none;">HEL-lel, </span><span style="text-decoration: none;">ez
</span><span style="text-decoration: none;">az</span> Alba Körrel is
– csak a példa kedvéért, mert nem ezekről a szervezetekről
szeretnék most utószavakat idekanyarítani –, hiszen amikor a
békeidőbeli hadkötelezettséget 2004-ben megszüntették, szép
lassan kihunytak… A „pótolhatatlan funkció”, ahogy minden
civil szerveződés esetében, a hatalom ellenőrzése volt,
tulajdonképpen ez az egyetlen kötelezettsége van az
állampolgárnak, mely kötelezettségének igazán és hatékonyan
csak szervezet keretein belül tud eleget tenni. Szervezet nélkül,
sejtszinten – hogy a hasonlatnál maradjak, persze már kicsit
erőltetetten – tényleg csak a sejtések maradnak, a balsejtelmek,
hogy valami, feletted, elháríthatatlanul és visszafordíthatatlanul
bekövetkezik.</span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"> Élünk
a szervezetlenség korába zuhanva, és Jóska előrelátóan és
bölcsen, valamiféle bázist építve-szélesítve könyvekbe
tagolja a gondolatait. Hiszen a tettek emléke felejtődik, a
szóvivői szavak hosszan csengenek, de elhalkulnak, a könyvek
viszont velünk maradnak, és tartósan közvetítik a gondolatot.
Igazán jó társaságba kerülhet, <span style="font-weight: normal;">Mohandas
Karamchand</span><b> </b>Gandhi, Lev Nyikolajevics Tolsztoj és <span style="font-weight: normal;">Henry
David Thoreau</span><span style="font-weight: normal;"> </span><span style="font-weight: normal;">mellé.</span></span></span></i></p><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;">
</span></span></i><p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><i><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"> „Helló,
helló”, köszönök néha én is, még ma is, megszokásból,
előre és vissza, életérzés nélkül, vagy inkább a keserűség
szájízével… Le kéne szokni már erről a helló-zásról, vagy
még inkább nyelvileg átformálni… Mondjuk HEL-re. Mit takarhatna
a HEL? Hatalmaskodást Ellenzők Ligája? Tudom, nagyon általános,
nagyon idealisztikus... De csak általános és idealisztikus célokat
szabad kitűzni.</span></span></i></p><p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"> </span></span></p><p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"><span style="font-family: inherit;"><span>Merza József<span><span><span><span lang="hu-HU"><span>: <b>Folyamatos múlt</b> (Napkút Kiadó, 2021)</span></span></span></span></span></span></span> <br /></span></span></p><p align="justify" style="line-height: 115%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"><br /></span></span></p>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-21914964304337673722022-06-17T06:36:00.000+02:002022-06-17T06:36:46.042+02:00Az aranymosás boldogsága<p><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline !important; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"> </span></p><p><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline !important; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>(Válogatott utószavaim XXVII.)</span></p><p><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline !important; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><br /></span></p><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGYMJPWVuLmE2qOhp8hQzlkz2pgy44jBSNXovnlz8ZjpRMPrhl6PYYsJp2M9W2iP9pEUp593LLM8hY_ybtkQrcu5nNUeX5QVg__pg4jxE_TOLIPJmwPIW358TVv3NVLUoRuabsCjHY23wwg2aUmTLg3LiPlrNrrNP3igBGurS6SRdIFx-9eFa0uNUZzQ/s2669/K%C3%A1das%20Tibor%20-%20M%C5%B1v%C3%A9szek%20%C3%A9s%20m%C5%B1v%C3%A9szportr%C3%A9k%20(bor%C3%ADt%C3%B3).jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2669" data-original-width="2616" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGYMJPWVuLmE2qOhp8hQzlkz2pgy44jBSNXovnlz8ZjpRMPrhl6PYYsJp2M9W2iP9pEUp593LLM8hY_ybtkQrcu5nNUeX5QVg__pg4jxE_TOLIPJmwPIW358TVv3NVLUoRuabsCjHY23wwg2aUmTLg3LiPlrNrrNP3igBGurS6SRdIFx-9eFa0uNUZzQ/s320/K%C3%A1das%20Tibor%20-%20M%C5%B1v%C3%A9szek%20%C3%A9s%20m%C5%B1v%C3%A9szportr%C3%A9k%20(bor%C3%ADt%C3%B3).jpg" width="314" /></a></span></div><p></p><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-size: medium;">Sokfajta csoda van, az egyik a könyveké. A gondolatok tértől és
időtől függetlenül közvetíthetővé válnak, mert
leválasztódnak a kigondolójukról, rögzülnek, és ezzel
önállósodnak… Ahogy öregszem, egyre ritkábban tudom eldönteni,
hogy valami a saját gondolatom, vagy olvastam egykor valahol, és
megtetszett, és „sajátommá avattam”… Most az jutott eszembe,
hogy <i>egy</i><i> könyv </i><i>lapjai</i><i>ra</i><i> </i><i>nyomtatot</i><i>t
gondolat </i><i>nem más, mint kétdimenziós telepátia</i>. Csak
azért nem csoda, mert már megszoktuk.</span></p><span style="font-size: medium;">
</span><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A
szövegeknél persze jóval ősibb gondolat-közvetítők a képek,
ősibbek és szabadabbak, hiszen semmiféle fogalmi rátapadás nem
befolyásol a szembesüléskor, a fogalmi maghatározás teljesen a
hatáskörünkben marad, ha egyáltalán az érzelmi-hangulati
viszonyuláson túl igényünk támad rá. Persze, ha embereket
fotografálunk, arcokat, gesztusokat, felmerül a gyanú, hogy talán
épp azok a gondolatok közvetítődnek – egyfajta
gesztus-telepátia révén –, amelyek a lefényképezett emberekben
akkor, a rögzítés pillanatában munkáltak, az arcukra és a
testükre rajzolódtak, szó szerint testet öltöttek; tehát
mégiscsak visszacsúszunk az érzelmek-gondolatok és a
dialóg-monológ lebegős határmezsgyéjére, oda, hogy mi az, ami
üzenetként érkezik hozzánk, és mi az, ami a saját
hozzátevésünk, érzelem, ami belőlünk ered (mely bensőséget
persze, megint csak, a sok-sok korábbi általunk „fogott” üzenet
kimedrező összhatása alapozhatott meg).</span></p><span style="font-size: medium;">
</span><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Mikor
ezt az utószót írni kezdtem, elhatároztam, hogy szép és okos
eszmefuttatásokat teszek ide
a papírra, nem pedig az indulatoktól is fűtött értetlenségemet.
És most sutba vágom az egészet, mert érzem, hogy a „kétdimenziós
telepátia” lehetősége, no meg a kordokumentálás követelménye
rászorít, hogy őszinte legyek… Felteszem tehát a kérdést:
MIÉRT? Miért kellett ezeknek a fényképfelvételeknek ötven évig
arra várniuk – celluloidon, tasakokba zárva, kiszolgáltatottan
vándorolva készítőjükkel életbeni hányattatásokon át –,
hogy megjelenhessenek, közönség elé kerülhessenek? Ennyire
nemtörődömök, ostobák vagyunk? Ennyire nem számít, aminek a
fontosságát pedig látszólag olyannyira hirdetjük, a kultúránk
közelmúltja, a még átmenthető értékeink minél teljesebb
megőrzése? Latinovits, Sinkovits, Kézdy György gesztusai már nem
érdekesek? A Passió ősbemutatójának drámai képsorozata semmibe
fakulhat?</span></p><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9IWeUVE_zPK1o0a1GdU7C6bJmyKYEp09uMbmclsWVhqq7DysMADN-LCDqqaLmRee-810AP_MTghUlcXh61htijzvv0BU5Lm1_e0Hv2tk7zoFafC4vSGHrQsTcR8y4z2UqN3bovFzHqfBHOgBZFJgufu-h4IiM2o-tO9B6T7hSaiuElz_Xmp8cfusZ2Q/s3021/0071%20EO%20Passi%C3%B3%20magyar%20versekben%20-%20V%C3%A1ndorffy%20L%C3%A1szl%C3%B3,%20Katona%20Imre,%20Szil%C3%A1gyi%20Maya,%20Varga%20Tam%C3%A1s,%20Varga%20K%C3%A1roly,%20Szikra%20J%C3%B3zsef%20(1971).JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2753" data-original-width="3021" height="584" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9IWeUVE_zPK1o0a1GdU7C6bJmyKYEp09uMbmclsWVhqq7DysMADN-LCDqqaLmRee-810AP_MTghUlcXh61htijzvv0BU5Lm1_e0Hv2tk7zoFafC4vSGHrQsTcR8y4z2UqN3bovFzHqfBHOgBZFJgufu-h4IiM2o-tO9B6T7hSaiuElz_Xmp8cfusZ2Q/w640-h584/0071%20EO%20Passi%C3%B3%20magyar%20versekben%20-%20V%C3%A1ndorffy%20L%C3%A1szl%C3%B3,%20Katona%20Imre,%20Szil%C3%A1gyi%20Maya,%20Varga%20Tam%C3%A1s,%20Varga%20K%C3%A1roly,%20Szikra%20J%C3%B3zsef%20(1971).JPG" width="640" /></a></span></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><p></p><span style="font-size: medium;">
</span><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Az
önzésnek és az irigységnek olyan elképesztő mezejére érkeztünk
– bárcsak tévednék! –, amikor már mindent félre lehet lökni,
ami nem a legszűkebb érdekkörömet szolgálja, ami nem ide hajtja
a hasznot, nem az enyéim dicsfényét emeli. Igen, tudjuk, ez mindig
is így volt, de az elmúlt száz-százötven évben mégis
megszoktuk, hogy a szélesen hömpölygő folyók mellett
csordogálnak patakok és vékony erecskék is… Patakok, erecskék
elrekesztésén morgok, miközben tudom, hogy egészséges módon az
egész folyószabályozási rendszer egyoldalúságán kellene, és
nem morogni, hanem tiltakozni ellene, fennhangon, és persze tenni,
tevőlegesen.</span></p><span style="font-size: medium;">
</span><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> És
igen, igaz, lehetne örülni is, sőt kellene, mert lám, aranyat
találtam, aranyrögöt, amelyért senki nem hajolt le, de – hogy a
hasonlatnál maradjak – ezért a rögért nem csak lehajoltam és
felvettem és felmutattam, hanem utána hosszas magyarázgatásra és
győzködésre is kényszerültem, hogy „nézzétek csak, arany!…
hiszen ez arany… Nem látjátok? Nem kéne megtisztogatni és
megmutatni a többieknek?” Szépen, magányosan megtisztogathattam,
ennyi az öröm, igen, meg kell becsülni ezt is.</span></p><span style="font-size: medium;">
</span><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> Mindezt
el kellett mondanom, már csak azért is, mert a tompa falakat emelő
érdektelenséget – még csak ne is koppanjál, ha nekiszaladsz! –
nem csak én, hanem mindazok megtapasztalták, akik az elmúlt
évtizedekben segíteni próbálták Kádas Tibor fotóanyagának
közzétételét, ötletekkel álltak elő, buzdítottak, szelíden
léptek… Igen, a szelídség a kulcs, akkor érthetjük meg, mi
történt és mi történik, ha látjuk, hogy mennyire idejétmúlttá
vált a szerénység és a szelídség, a külön utakon sétálgatás,
a művészi munkába begubózó „érték nem vész
el”-gondolkodás... Ezt a külön-utasságot képviselte az
Egyetemi Színpad is, az épp-csak-létezésnek, a
kimosom-az-aranyrögöt-aztán-úgyis-kiszedik-a-kezemből szelíd
tudomásulvételét, ezen a mezsgyén születtek akkoriban különleges
értékek egy rafinált diktatúrában, amely meghagyta a mezsgyét,
mert nem a harácsolás pillanatnyiságában, hanem beláthatatlanul
hosszú időtávra előretekintve, és ezért a tűrjél és
megtűrünk elve mentén létezett és üzemelt.</span></p><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSyOrIfGuaDUt2IRGG8IIrwMuYy1ApXcdT8ZZTsFUfUt0izdBcWdb1DoE1wDIjRZb3RGhooCn68TgYz3ZAD_zj5pt4_UWtGxmazm9aSEzlSPHpSoOqYnE6eT533ZlMD9Dx6jJNXmyM3DW8mL7MeBV2Q_0xxNUqFJdyaBQM6syYBRTsjFduWeXbyHd1rg/s1592/0106%20EO%20Ki%20k%C3%A9rdezett,%20K%C3%A9zdy%20Gy%C3%B6rgy%20Karinthy-estje%20(1971).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1592" data-original-width="1321" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSyOrIfGuaDUt2IRGG8IIrwMuYy1ApXcdT8ZZTsFUfUt0izdBcWdb1DoE1wDIjRZb3RGhooCn68TgYz3ZAD_zj5pt4_UWtGxmazm9aSEzlSPHpSoOqYnE6eT533ZlMD9Dx6jJNXmyM3DW8mL7MeBV2Q_0xxNUqFJdyaBQM6syYBRTsjFduWeXbyHd1rg/w532-h640/0106%20EO%20Ki%20k%C3%A9rdezett,%20K%C3%A9zdy%20Gy%C3%B6rgy%20Karinthy-estje%20(1971).jpg" width="532" /></a></span></div><span style="font-size: medium;"><br /></span><p></p><span style="font-size: medium;">
</span><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"> A
sok nehézség után megszülető fotóalbumot most úgy ajánlom a
Kedves Olvasó figyelmébe, hogy felejtse el gyorsan a fentieket –
fáradtan az ember mindig ingerült, a felejtés pedig fontos
biztosítéka a jó egészségnek –, örüljünk együtt
felhőtlenül, hiszen „képes üzenetek” érkeztek hozzánk,
szép, tiszta, lélekemelő üzenetek, amelyeket mindenki maga
magának, szabadon fejtegethet! A csoda ismét megtörtént.</span></p><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"> </p>
<p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline !important; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span>Kádas Tibor: </span></span><b style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">Művészek és művészportrék </b><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline !important; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">(Dr. Kotász Könyvkiadó, 2022)</span></p><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"></p><p align="justify" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm;"><br /></p>
Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-45268783102325415332022-06-09T08:41:00.000+02:002022-06-09T08:41:06.455+02:00Díjeső és peremvidék<p style="text-align: left;"></p><p style="text-align: left;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline !important; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span><span> </span>(Válogatott utószavaim XXVI.)<br /></span></p><p><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: #274e13; display: inline !important; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: center; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><br /></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm8nDwM_sX4zOwdOwW5PMY18OP5FdbqKfjgjv1HBeaDeqmKuIggWa1-mNMqMvm0mPTmGfSoN8Dvaj0-SFDEz8YDexxmm9QUb4gy9q2zqRG8kquV9ClBjYQs-OcC1GipP3p-48TILh5y2CGKrdQpUKwF4TyuT3EDr36e58Vehn91_7WtukPJsjI5ZHUxA/s1155/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%2021%20%C3%ADr%C3%B3hal%C3%A1l%20(2).jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1155" data-original-width="772" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm8nDwM_sX4zOwdOwW5PMY18OP5FdbqKfjgjv1HBeaDeqmKuIggWa1-mNMqMvm0mPTmGfSoN8Dvaj0-SFDEz8YDexxmm9QUb4gy9q2zqRG8kquV9ClBjYQs-OcC1GipP3p-48TILh5y2CGKrdQpUKwF4TyuT3EDr36e58Vehn91_7WtukPJsjI5ZHUxA/w268-h400/Bor%C3%ADt%C3%B3%20-%2021%20%C3%ADr%C3%B3hal%C3%A1l%20(2).jpg" width="268" /></a></span></span></div><p></p><div align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><p><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Bűnügyi
gyorshírekből tudósítások, tudósítások-ból novellák,
novellafüzérből regény – ennek a metamorfózisnak minden
jótékony nyomát magán hordja Onagy Zoltán <i>21 íróhalál</i>a,
és amikor már azt hinnénk, betéve a könyvet és fellélegezve,
hogy love storyt olvastunk, ez a végállomás, a történetek
ülepedésével átrajzolódik minden. A hiteles környezeti
ábrázolás, a kortükör adja az emlékezetes tónust. Onagy hangja
erős, jellegzetes, ott feszül minden mondatában az
élettapasztalat, emberi kapcsolatok és természeti jelenségek
újszerű leírásának szándéka és készsége, a megfigyelés
láttató élessége és a higgadt értékelés, amit nosztalgikus
hang is színez.</span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"> </span></span></span></p></div><div align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><p><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">A
<i>21 íróhalál</i> tükröt tart, a tudósítások-riportok
valójában szocionovellák. A krimiszerűséget jelentősen
tompítja, hogy nincs a bűnügyeknek megfejtése, csattanója,
szembesülés van és tehetetlen toporgás az abszurd és sorsszerű
életdrámák előtt. Meg kell kapaszkodnunk – ha nem akarunk
megbolondulni – a racionálisban, a tervezhetőben. Szakmai
továbbképzésben részesülünk a csapdás vadejtés és az
aranymosás technikájából, belepillantunk a bulvárújságírás
alantas érdeklődést kiszolgáló, önpusztító hajszájába, és
tragikomikus látleleteket kapunk – gyanítom, Onagy ezek leírását
élvezte a legjobban – az alkotói személyiség
rögeszmékbe-csavarodásának típusairól.</span></span></span></p></div><div align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><p><span style="font-size: large;"><span style="color: #660000;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Milyen
elismerései, kitüntetései is voltak N. N.-nek, a hússzoros
áldozatnak? Ilyen, olyan… sok. Egyet azonban még biztosan
megérdemelne: az Újrakezdést Segítő Halálozások Mestere-díjat.</span></span></span></p></div><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: medium;"> </span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline !important; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span>Onagy Zoltán: </span></span><b style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;">21 íróhalál </b><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline !important; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><span></span>(Dr. Kotász Könyvkiadó, 2022)</span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="-webkit-text-stroke-width: 0px; background-color: white; color: black; display: inline !important; float: none; font-family: arial; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-decoration-thickness: initial; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 2; word-spacing: 0px;"><br /></span></p>
Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-11037133354839920932022-03-24T09:38:00.005+01:002022-03-24T09:43:13.628+01:00 Érkezés és indulás között<p style="text-align: center;"><span style="color: #274e13;"><span><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>(Válogatott utószavaim XXV.)</span></span></span></span></span></p><p style="text-align: left;"><span style="color: #274e13;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #274e13;"><span style="font-size: medium;"></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkoUohm7rGjG9XoIMoYugZbgYnUtGeuu42xx22cFpHoSyCZ8dITJZFHz87cJqc0VuAp9FgQew7sgwYGnmRVj66j3tHyjjC4iEJ4c6hdFtCCx45XmgBdSTL7eyblOnAmT12yaWK56BIK22Pq5Ph1ns11VMi4TEFTfT2t2P_bV-WV2EgSZUWJt19DXACFw/s2245/A%20messzir%C5%91l%20j%C3%B6tt%20macska.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2245" data-original-width="1476" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkoUohm7rGjG9XoIMoYugZbgYnUtGeuu42xx22cFpHoSyCZ8dITJZFHz87cJqc0VuAp9FgQew7sgwYGnmRVj66j3tHyjjC4iEJ4c6hdFtCCx45XmgBdSTL7eyblOnAmT12yaWK56BIK22Pq5Ph1ns11VMi4TEFTfT2t2P_bV-WV2EgSZUWJt19DXACFw/s320/A%20messzir%C5%91l%20j%C3%B6tt%20macska.jpg" width="210" /></a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #741b47;"><span style="font-size: medium;">„Amit érteni vélünk, csak belesimulás a működő világunkba, a tapasztalatok ismétlődésének megnyugtató érzése. A nyugalom fontosabb, mint a megismerés, az unalom elviselhetőbb, mint a beleérzés. (...) A macska őslény: figyelmezteti az embert a természet valóságos arcára. A törvények áthághatatlanságára a látszólagos felfüggesztésükkel – mert így lehet csak odadöbbenteni a figyelmét annak, aki már képzetek száműzetésében vagy megszokások tompaságában él.”</span><br /></span></div><div><p style="text-align: right;"><span style="color: #741b47;"><span><span style="font-size: medium;">(Sir Leopold Purring: <i>Valami csattog</i>, 1928)<br /></span></span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #741b47;"><span><span style="font-size: medium;"><br />"Türelemmel, kitartással minden macskát rá lehet szoktatni, hogy vakartassa magát. (...) Mi a boldogítóbb: vakarni vagy vakartatva lenni? Avagy: macskalelkek állnak sorban, hogy emberlelkek lehessenek, vagy emberlelkek, hogy macskák?"<br /></span></span></span></p><p style="text-align: right;"><span style="color: #741b47;"><span><span style="font-size: medium;">(Yako Orsa: <i>Makacsságok</i>, 1993)<br /></span></span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #741b47;"><span><span style="font-size: medium;"> <br />"Az érzések a szépek, nem az érzékelhetőségek... Az igazság a legszebb érzés, mert közösséget teremt."<br /></span></span></span></p><p style="text-align: right;"><span style="color: #741b47;"><span><span style="font-size: medium;">(Thomas Michael Cubist: <i>Mi mindenre jó</i>, 2021)<br /></span></span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="color: #741b47;"><span><span style="font-size: medium;"><br />"Mintha itt és mintha ott<br />lennél, vagy csak belelátnál,<br />a sosem leszből átnyújtózol<br />oda, ahol mindig voltál..."<br /></span></span></span></p><p style="text-align: right;"><span style="color: #741b47;"><span><span style="font-size: medium;">(Julius Granjero: <i>Verskalauz macskákhoz és köztes világokhoz</i>, 1999)</span></span></span></p><p style="text-align: left;"><br /></p><p style="text-align: left;"><span style="font-family: arial;"><span><span style="font-size: x-small;"><span lang="hu-HU"><span style="font-size: medium;">Kállay Kotász Zoltán: <b>A messziről jött macska</b> (Napkút Kiadó, 2021)</span></span></span></span></span></p><p style="text-align: left;"><span style="font-family: arial;"><span><span style="font-size: x-small;"><span lang="hu-HU"><span style="font-size: medium;"> </span></span></span></span></span></p></div>Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-180239203506495352021-10-06T09:34:00.004+02:002021-10-06T09:38:21.887+02:00Egy Rigó Jancsi hiteles története<p><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span><br /></span></span></span></p><p style="text-align: center;"><span style="color: #783f04;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: arial;"><span>(Válogatott utószavaim XXIV.)</span></span><br /></span></span></p><span style="color: #783f04;"><span style="font-size: medium;">
</span><span style="font-size: medium;">
</span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="color: #783f04;"><span style="font-size: medium;"><span><i><br /></i></span></span></span></p><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="color: #783f04;"><span style="font-size: medium;"><span><i></i></span></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="color: #783f04;"><span style="font-size: medium;"><i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdmK-sLa9D-66QQ9l1qVdGPjZJdVQFiWg3Xvm1_gOz79gJTs4nkp6I641-lTC2lIebaSq16avmQ4FF4oA2gol0jlW2HJBrBy4I3RBFbRfzgv2eMoEylwuGd4l2e0cqq9W2Ol6mnkMfMsgR/s2048/Merza+J%25C3%25B3zsef+-+Levelek+Hunni%25C3%25A1b%25C3%25B3l+%2528bor%25C3%25ADt%25C3%25B3%2529.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1304" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdmK-sLa9D-66QQ9l1qVdGPjZJdVQFiWg3Xvm1_gOz79gJTs4nkp6I641-lTC2lIebaSq16avmQ4FF4oA2gol0jlW2HJBrBy4I3RBFbRfzgv2eMoEylwuGd4l2e0cqq9W2Ol6mnkMfMsgR/s320/Merza+J%25C3%25B3zsef+-+Levelek+Hunni%25C3%25A1b%25C3%25B3l+%2528bor%25C3%25ADt%25C3%25B3%2529.jpg" width="204" /></a></i></span></span></div><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><i><span style="color: #783f04;">Amikor
a kicsit korosabb, markáns arcélű, kopottas, de rendezett öltözetű
úriember felállt,</span> </i><span style="color: #7f6000;"><i>bemutatkozott, és ott, a Hági Söröző teljes
nyilvánossága előtt bevallotta, hogy a bokorból jött, őket
képviseli, vegyes érzelmek törtek rám. Elsősorban szánalom,
mert a „bokorból jöttem” szavakról menthetetlenül a
kissvábhegyi csalitos mélyén meghúzódó hajléktalanok jutottak
az eszembe, aztán kíváncsiság, mert a sört alig-alig fogyasztó,
feltűnően értelmiségi fizimiskájú söröző-közönség nagy
figyelemmel és tisztelettel fordult feléje, végül ámulat, mert
az egzotikus vezetéknevű úr szavai mélyén rendkívüli
szilárdság, a határvonalak gondos kijelölésének szándéka,
közben pedig a mások felé irányuló megengedés láthatólag jól
begyakorolt keveréke húzódott.</i></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i> </i></span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i>További
alkalmaknak kellett elkövetkeznie, már nem csak a Hágiban, hanem a
Múzeum Kávéház elitebb díszletei között, hogy kiderüljön
számomra, Merza József nem az otthontalan utcalakók kikupálódott
képviselője, hanem a Bokor Katolikus Bázisközösség kellő
körültekintéssel kiválasztott delegáltja.</i></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i> </i></span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i>A
civilség, a civil kezdeményezések összefogásának,
megjelenítésének sokszor hangoztatott szándéka mögött valami
más is lappanghatott, mert még abban az évben, 1988 novemberében
a Jurta Színházban a Szabad Kezdeményezések Hálózata váratlanul
SZDSZ-é alakult. Már a gyűlés elején néhányan röplapokat
osztogatva figyelmeztették az egybegyűlteket, hogy szervezeti
szinten valami nagyon antidemokratikus készülődik itt a demokrácia
zászlajának látványos és felhevült bontogatása közben,
aztán a gyűlés közepe táján Merza József felállt, és a
határvonalak szilárd kijelöléséhez ragaszkodó, ám mások felé
megengedő, szelíd hangon közölte, hogy ők, a Bokor ebben nem
kívánnak részt venni. Itt ugyanis politikai szervezet jön létre,
ideológiai csapásiránnyal, tagfegyelemmel. Nem kívánnak ebbe
belesodródni, nem ezért jöttek ide, de egyébként sok sikert
kívánnak az errefelé kanyarodó jóbarátaiknak, viszlát.
Felállt, és néhány hasonszőrű társával együtt távozott.
(Furcsán családias hangulatot adott a közgyűlésnek, hogy a
prominensek mind becenéven szólították egymást – Saci, Feri,
Gazsi stb. –, aztán Merzáék szedelődzködésekor a
szappanopera-íz fokozódott, mert néhányan – például Solt
Ottilia, Kőszeg Ferenc – a színpadra felrohanva dramatikus
gesztusokkal marasztalni próbálták őket.)</i></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i> </i></span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i>Tűkön ültem, határán billegve, hogy én is vegyem a kabátomat,
de megnyugtattam magam: hiszen még nem dőlt el semmi... Lám,
maradnak itt alapítok, akik a hálózat hívei... Várjuk ki, hogyan
voksol a tömeg. Merzáék azonban tudhattak valamit – nevezetesen,
hogy a színfalak mögött már lezsírozták, amit le kell, ennek a
szomorú, de tapasztalatokra támaszkodó tudásnak a birtokában
döntöttek a jelzésértékű korai távozás mellett. A szavazás
tényleg formálisra sikerült, a megjelentek – a hangadók hatásos
kampányának eredményeként – a hatalmi karrierépítés mezejére
szökkentek.</i></span></span></p><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i>
</i></span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i> Aludtam
a történtekre egyet – inkább álmatlanul forgolódtam –, és
másnap írtam az SZDSZ frissen megválasztott vezetőségének,
személy szerint Béki Gabriellának címezve a levelet, bejelentve,
hogy kilépek a szövetségből, vagyis pártból – mert látszott
már, hogy párt alakult.</i></span></span></p><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i>
</i></span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i> Érdekes
utózönge, hogy egy-két nap múlva Béki felhívott, és győzködni
próbált, maradjak, „nagyon kevesen vagyunk, félő, hogy elfogy a
tagság… ők is erre játszanak, szétmorzsolni minket”, igen,
akkor még lehetett ilyet mondani, hogy „ők” és „mi”,
legalábbis hittük, hogy lehet; végighallgattam Békit, aztán
elmondtam a saját érveimet (egyébként influenzásan, félig
ájultan – mindenre élénken és teljes lényével reagáló
fiatalemberként belebetegedtem a csalódottságba), lehetetlen
maradnom, civil vagyok, civil ernyőszervezetbe léptem be, nem tudok
eszmekövetővé vedleni. Persze az „eszmekövetés”
feltételezése is naivitás volt a részemről, de ezt most hagyjuk.</i></span></span></p><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i>
</i></span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i> Egy
nagyon kínos 1989-es esztendő következett, amikor az alakuló
pártocskák (már nyíltan annak merték nevezni magukat) sorra
felszippantották az eleinte végletekig elkötelezettnek tűnő
civil-jogvédő harcosokat, legalábbis a kirakatban lévőket mind,
ezzel a tülekedéssel teltek a hetek, hónapok, éppen ezért 1990
elején, amikor utolért, sokadik alkalommal, a Néphadseregből
Honvédséggé átkeresztelkedő katonaság hadkiegészítési
segédszárnyának a ragacsos keze, és tanácsra szorultam, és
telefont ragadtam, de a csörgő készülékek kagylóját csak
egyetlen helyen, a Reáltanoda utcában, a Matematikai
Kutatóintézetben emelték fel, és amikor konspiratív egyeztetés
után az említett belvárosi intézményben személyesen is
felkerestem Merza Józsefet, és teljes civilségben, az utolsó
sejtjéig autonómiával átitatódva találtam, fellélegeztem.
„Lehet így is… Mégis lehet”, gondoltam, és újult erővel
folytattam tovább – Kiss István barátommal közösen – az Alba
Kör szervezését.</i></span></span></p><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i>
</i></span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i> A
nehézségekre most nem térek ki, mind az Alba Kör, mind a saját
sorsom (katonai szolgálat megtagadása, polgári szolgálat
kérvényezése) zátonyos vizeken hajózott, csak azt mesélném még
el, hogy egyik alkalommal, amikor az idegösszeomlás szélén
tántorodtam oda a Reáltanoda utca könyvtárának higgadt
méltóságot, szellemi védelmet sugárzó polcai közé, Jóska
leültetett, kinyitotta a szolgálati hűtőszekrénye ajtaját,
elővett egy cukrászsüteményt – Rigó Jancsi volt vagy lúdláb?,
meg nem tudnám már mondani, de akkor honnan veszem a bátorságot,
hogy elbeszélésem címébe a „Rigó Jancsi” és a „hiteles”
szavakat illesszem?! –, elővette, elfelezte, a nagyobbik felét
elém tolta, és „Relaxálj!”, szólított fel. Ez 1991-ben volt.</i></span></span></p><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i>
</i></span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i> Az
Alba Kör nem csupán megalakult, hanem megerősödött és
hatékonnyá vált, életfolyamom pedig – amennyire emberi sorsról
ez elmondható egyáltalán – csendesebb mederbe terelődött.</i></span></span></p><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i>
</i></span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i> Gyorsan
ugorjunk harminc évet, át a jelenbe, mikor is vonaton utazva a
fenti történetet a feleségemnek mesélem. Talán ideje lenne Jóska
bátyámat visszahívnom arra a süteményre, morfondírozok
fennhangon Üröm és Aranyvölgy között... De hogy Rigó Jancsi
volt? Vagy lúdláb? Az biztos, hogy sötétbarna, roppanós
csokiréteg fedte a tetején… Mire hívjam vissza?</i></span></span></p><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i>
</i></span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i> –
Mind a kettőre! Harminc év után már lehet, nem? – szól közbe
a kalauznő.</i></span></span></p><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i>
</i></span></span><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #7f6000;"><i> Hallgassunk
az utazóközönséget jól ismerő bölcs tanácsadókra.</i></span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: medium;">Merza József<span><span><span><span lang="hu-HU"><span>: <b>Levelek Hunniábó</b>l (Napkút Kiadó, 2021)</span></span></span></span></span></span></span></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: arial;"><span><span style="font-size: x-small;"><span lang="hu-HU"><span style="font-size: medium;"> </span></span></span></span></span></p>
Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2302204722862081681.post-60359445807870332412021-10-03T16:39:00.003+02:002021-10-03T16:47:06.521+02:00Az igazság dallama<p> </p><p style="text-align: center;"><span style="font-family: arial;"><span style="font-size: large;">(Válogatott utószavaim XXIII.)</span></span> </p><p> </p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i></i></span></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisTojeLcwJ3ZYrcdtnrJJ0V3G08O_uyQd6pvZbifhXXYT9lOS0vged3RfJnUVK-btiPkAL2-us2teHyPZXk4JEpiAOEoDyFwkjbjQY0kzoLmbjyEspzb0keWb0FnjD8SP2x_dNaThQuVNJ/s2048/Bor%25C3%25ADt%25C3%25B3+-+A+meztelen+csillag%25C3%25A1sz+%25282%2529.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1635" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisTojeLcwJ3ZYrcdtnrJJ0V3G08O_uyQd6pvZbifhXXYT9lOS0vged3RfJnUVK-btiPkAL2-us2teHyPZXk4JEpiAOEoDyFwkjbjQY0kzoLmbjyEspzb0keWb0FnjD8SP2x_dNaThQuVNJ/s320/Bor%25C3%25ADt%25C3%25B3+-+A+meztelen+csillag%25C3%25A1sz+%25282%2529.jpg" width="255" /></a></i></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i>Minden egyes életszakasznak más a dramaturgiája; más
kihívásokat tartogat, mást tanít. Az ember harminc és ötvenéves
kora között gyászol, elveszti a nagyszüleit, szüleit, idősebb
rokonait, mindazokat, akiknek a védőszárnya alatt cseperedett.
Megtanul imádkozni, rájön, hogy nem a vágyak teljesülését kell
kérni, hanem kegyelmet és a sorsfeladat minél teljesebb
betöltését. A feladat felismerésének az esélyét, hitet és
erőt az odaszánáshoz, a halogatás elkerüléséhez.</i></span></span></div><p></p><div style="text-align: justify;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"></span></span><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i>Az
idő múlása sürgetőre fordul – igen, bizonyos dolgokat addig
lehet megtenni, amíg fogni tud a kéz, ölelni a kar. Ha valakit
elveszítünk, utána mindig magunkat siratjuk, azt, hogy kevesebbek
lettünk nélküle, azt, hogy a rejtéllyel mostantól még
magányosabban nézünk szembe. Minden embertársunk, akinek
végigkövethetjük az utolsó útszakaszát, mesterünk. Nem kell
keresnünk a Nagy Tanítót, hiszen ott élnek mellettünk, a
közelünkben a Mesterek… Kérdés, hogy akarunk e tanulni.</i></span></span><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i> </i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i> </i></span></span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i>* <br /></i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i> </i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i>A költészet veszélyes dolog. Ha szépen fogalmazunk meg valamit,
ami hamis és káros, igaznak és követendőnek mutatkozhat. A
szavak csengése-bongása, a zene és a gondolat szerelmes ölelkezése
elvarázsol és meggyőz. A modern költészet felismerte ezt a
veszélyt, és nem fogalmaz szépen, csúnyán fogalmaz, ütemtelenül,
zaklatottan, mert úgy véli, az igazság fülsértő, és
szenvednünk kell, ha halljuk.</i></span></span><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i> </i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i> </i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i>Ma
már talán látszik, hogy se a szép, se a csúnya fogalmazás nem
jelent önmagában semmit. Feloldhatatlan lenne a bizonytalanság?
Ismerősöm két javaslatot fogalmaz meg. A dogma szerint az irodalmi
mű álljon meg a saját a lábán, nem számít, ki a szerző,
milyen életet folytat, csak a mű számít, mert a mű szent, és
elszakad a szerzőjétől! Ismerősöm ezzel szemben azt
indítványozza, hogy ismerjük meg a szerzőt, személyesen, és ha
hiteles embernek találtuk, feltételezzük az írását is
hitelesnek. Akár szép, akár csúnya.</i></span></span><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i> </i></span></span><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i> </i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i> </i></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i>Ezzel
csak az a baj – ezt is még ismerősöm teszi hozzá –, hogy a
tévedés lehetősége beláthatatlanul nagy. Félreismerjük
egymást; szentnek látjuk a bűnözőt és bűnözőnek a szentet.
Az ember azzal az élettapasztalattal próbál ilyenkor dolgozni,
amit addig összeszedett. No de hát mennyi egy emberélet?</i></span></span></div><p style="text-align: justify;"><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i></i></span></span><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;"><i> A
másik javaslat szerint tehát olvassunk szent könyveket. Több ezer
éve íródott és valószínűleg több ezer év bölcsességét
magába sűrítő szent könyveket és kortárs szerzőket felváltva.
Amennyiben előbbi fényében az utóbbi nem állja meg a helyét,
mehet a kukába. Mivel azonban az újabb próbálkozás esélyét is
meg kell adni, a szelektívbe.</i></span></span><span style="color: #073763;"><br /></span></p><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm;">
</p><span style="color: #073763;"><span style="font-size: medium;">
</span></span><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: left;"><br /></p><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: left;"><span style="font-family: arial;"><span><span style="font-size: x-small;"><span lang="hu-HU"><span style="font-size: medium;">Kállay Kotász Zoltán: <b>A meztelen csillagász</b> (Műpártolók Egyesülete, 2021)</span></span></span></span></span></p><p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0cm; text-align: left;"><span style="font-family: arial;"><span><span style="font-size: x-small;"><span lang="hu-HU"><span style="font-size: medium;"> </span></span></span></span></span></p>
Kállay Kotász Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/11495374068222156301noreply@blogger.com0