Istenemberek alkonya

(Válogatott utószavaim XI.)

„A lélek képtelen az idővel számolni, a test számára az idő az egyetlen valóság. Ez az igazi keresztrefeszülés – de csak a szellem számára.”

(Yako Orsa: Vitám Grigoretzkivel, 1993)

„Az idealisztikusan gondolkodó szellemi emberek kétségbeejtőnek találják, hogy Jézus közel kétezer éves tanítása hatás nélkül maradt, hiszen harag és ítélkezés ugyanolyan súllyal szövi át jelenvalóságunkat, mint egykoron, Jézus, Heródes és Pilátus idejében. Csakhogy kollektív történelem, mint olyan, nem létezik, pusztán csak szellemi konstrukció, melyet létre hívtunk, leírtunk és lamentálunk felette – emberi történetek vannak, emberi lelkeknek a története, és minden emberegyed megszületésével, majd eltávozásával az anyagi valóságból a jézusi történet játszódik le elejétől a végéig, újra és újra. Ez Jézus jelenvalósága, az örök jelenvalóság, az örök párhuzamosság. (…) A tűz csak a lélekben ég, és a tűzpróbából fényjátékot csinálni menekülés és káprázat.”

(Holly H. Ince: Jézus Indiában, 1903)

„A tűzben az agyag kiég, és a korábban könnyen alakítható matéria utolsó formájába merevül – szoborrá. Változtatni rajta, átgyúrni már nem lehet, csak összetörni. Minden szobromat véletlenszerűen fejezem be – eltekintve az érzettől, hogy mű készül, és késszé kéne formálódnia –, és véletlenszerűen, néhány hónapon belül összetöröm. Kivétel nem lehet, bár az érzelmi énem sokáig természetesen szelektálni, kivételezni akart, és hosszú utat jártam be szobortörések idején a fájdalmon, gyászon, diadalmas kielégülésen, majd közönyön át a derűs harmóniáig.”

(Szentmarjay Tamás: Agyagmeditációk, 2010)

Történet, ha:
tört benne a tested,
törd az éned...

*

...nem szentesül még
utad, ha keresztezik,
keresztúttá


Kállay Kotász Zoltán: Félig szelídített istenek (Napkút Kiadó, 2018)