2021. április 21., szerda

Frontjelentések egy álháborúból

(Válogatott utószavaim XXI.)


Hogyan viselkednek az emberek, amikor félnek? Leginkább agresszíven; a durva megnyilvánulások hagynak tartósan nyomot a szemlélőben vagy az elviselőben. Hegyi Zoltán Imre is ezeket vagy éppen ennek a gerjesztett, álháborús helyzetnek látványosan ellentmondó élményeket rögzíti, miközben a felszín háborgása mögött krónikus társadalmi és emberi, egzisztenciális gondokat listáz. Mindez azonban csupán látlelet és pszichologizálás lenne, ha a futárkodásban a mélyen szimbolikus és a legelemibben zsigeri tapasztalatokat nem kapcsolná össze. Testekről és testek szükségleteiről is szól ez a könyv, az indiszkréciónak olyan fokán, amennyire lecsupaszodva szinte sosem látjuk magunkat, éhesen, kiszolgáltatottan, meztelenül, ösztönlényként, a gyomrunk uralma alá hajtott aggyal.

Csillogó szellemességgel szólni a szellem-foszlás stációiról ennek a szép kísérletnek a korfestő, de mégis időtálló rajzának jósolom Hegyi Zoltán Imre verseskötetét, a Futártempót.

 

Hegyi Zoltán Imre: Futártempó (Dr. Kotász Könyvkiadó, 2021)