(Válogatott utószavaim XV.)
A kötetnek nem csupán ferdítője, hanem egy személyben válogatója-szerkesztője is vagyok, így letörölhetetlenül és letagadhatatlanul magán hordozza az ízlésemet, vagyis semmiképpen nem tekinthető a klasszikus japán haikuművészet reprezentáns magyar antológiájának.
Köszönetet szeretnék mondani Vihar Juditnak, aki tanácsokkal és lektorálással segítette a munkámat (hangsúlyosan jelezve, hogy mindazon formai és tartalmi hiba, ami fellelhető nálam, nem az ő felületességének, hanem az én makacsságomnak köszönhető, hiszen néhol még a szabálytalansághoz-stílustalansághoz is ragaszkodtam), Hegyi Zoltán Imrének, aki kedvet csinált a vállalkozáshoz, Terebess Gábornak, aki részint a saját fordításaival, részint a honlapján elérhető fordítás-gyűjteménnyel valósággal kulcsot kínált a haikuk mélyebb megismeréséhez, no és ha gyűjteményt említek, nem utolsó sorban a magyar irodalom színe-javának, széles időtávon át tisztelegve, és csak néhány nevet említve: Kosztolányi Dezsőnek, Faludy Györgynek, Fodor Ákosnak, Tandori Dezsőnek… Egyéni ízű magyarításaikkal mindnyájan gyönyörködtettek és orientáltak.
Számos névtelen fordító-ferdítő munkájával találkoztam az interneten, sok esetben ők hívták fel a figyelmemet egy-egy érdemes haikura, kedvet csináltak és mércét kínáltak – köszönetem mellett nagyrabecsülésemet is kifejezem feléjük, hogy szerényen, névtelenségbe burkolódzva (nick-nevek mögé húzódva) gazdagítják irodalmunkat.
Köszönettel tartozom Pázmándy Róbertnek, aki évtizedekkel ezelőtt készített hagyománytisztelő tusrajzaival elmeséli e kötet lapjain mindazt, amit szavakkal nem lehet elmondani, és köszönet a Napkút Kiadó vezetőjének és tördelőszerkesztőjének, Szondi Bencének, végül pedig az Érdi Rózsa Nyomda munkatársainak, hogy a munkám tárgyiasulhatott, szép és igényes könyv válhatott belőle, amelyet – reményeim szerint – minden haikuszerető örömmel forgat majd!
Kállay Kotász Zoltán: Béka toccsan a tóba (Napkút Kiadó, 2019)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése