2022. március 24., csütörtök

Érkezés és indulás között

(Válogatott utószavaim XXV.)


„Amit érteni vélünk, csak belesimulás a működő világunkba, a tapasztalatok ismétlődésének megnyugtató érzése. A nyugalom fontosabb, mint a megismerés, az unalom elviselhetőbb, mint a beleérzés. (...) A macska őslény: figyelmezteti az embert a természet valóságos arcára. A törvények áthághatatlanságára a látszólagos felfüggesztésükkel – mert így lehet csak odadöbbenteni a figyelmét annak, aki már képzetek száműzetésében vagy megszokások tompaságában él.”

(Sir Leopold Purring: Valami csattog, 1928)


"Türelemmel, kitartással minden macskát rá lehet szoktatni, hogy vakartassa magát. (...) Mi a boldogítóbb: vakarni vagy vakartatva lenni? Avagy: macskalelkek állnak sorban, hogy emberlelkek lehessenek, vagy emberlelkek, hogy macskák?"

(Yako Orsa: Makacsságok, 1993)

 
"Az érzések a szépek, nem az érzékelhetőségek... Az igazság a legszebb érzés, mert közösséget teremt."

(Thomas Michael Cubist: Mi mindenre jó, 2021)


"Mintha itt és mintha ott
lennél, vagy csak belelátnál,
a sosem leszből átnyújtózol
oda, ahol mindig voltál..."

(Julius Granjero: Verskalauz macskákhoz és köztes világokhoz, 1999)


Kállay Kotász Zoltán: A messziről jött macska (Napkút Kiadó, 2021)

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése