"Bovaryné lánya én vagyok"

 

Rendhagyó módon, de talán egy új, később rendszeresen visszatérő fókuszt is megnyitva nem saját elmélkedést, hanem Holly Kristóf kritikáját osztom meg most. Kamocsay Ildikó tavaly év végén megjelent Helycsere című nagyregényéről írja:

"K. I. egy olyan korszakba kalauzol vissza minket, amikor az arra késztetést érző individuumok végre kiteljesedhettek, és ennek az elfojtottság alóli előrobbanásnak értelemszerűen túlhajtásai is mutatkoztak. A világmegváltók, kalandorok, forradalmárok, vadnyugati hősök korában járunk, abban a korban, amikor úgy tűnt, hogy minden lehetséges, csak akarni kell, csak képviselni kell, és Berthe (Bovaryné lánya) elhiszi magáról, hogy ő egy szabad ember, aki ha nem is tesz meg mindent (ami megfordul a fejében), de megtehetné. Ez a hit az előre megírt sorsunk hangoztatásával belénk vésett mély tehetetlenséget is felülírhatja, ezért is lehetséges, hogy egy amerikai néger rabszolgából szabad párizsi nő, egy szabadságát végletekig őrző francia lányból (Berthe) pedig amerikai feleség lesz."

A teljes kritika itt, az Irodalmi Élet oldalán olvasható:

https://irodalmielet.hu/helyek-es-helycserek-avagy-a-lany-szinre-lep/

Kamocsay Ildikó: Helycsere (Dr. Kotász Könyvkiadó, 2024)