(Válogatott utószavaim XLIII.)
Minden egy kicsit álomszerű, és éppen ezért talán valóságosabb, mint éber hétköznapjainkban. Angyalok jönnek-mennek, áldást és áldatlanságot osztva-teremtve, démonok végzik dolgukat (munkaköri leírásuknak megfelelően) és ártatlan lények, állatok mentenek meg bűnösöket, embereket. Igen, ez a valóság, ha hajlandóak vagyunk észrevenni, a mítoszok valósága, mely az időtlenségből görgeti, leheli ködpáráját. Vagy belőlünk gyöngyözik elő, mint izzadtságcsepp?
Az álomleírások nagyon is eleven szavakkal ömlenek Labancz Eszter Csengéből, olyan gátlástalansággal, amely elsöpri indíttatásunkat, hogy a Mitológiai Nagyszótárt felütve ellenőrizzük, amit hallunk. Kérem szépen: mindenki jól hallja, amit hall! És aki hallja, adja át: a mítoszok teszik a dolgukat, formálnak minket. Mélyen, nagyon mélyen.
Labancz Eszter Csenge: L.E.író (Dr. Kotász Könyvkiadó, 2025)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése