(Válogatott utószavaim XLVI.)
Hit nincsen kétségek nélkül, és az útkereső ember
bolyongásai a lélek területéről fizikai síkra is odavetülnek. Ezek azok a
küzdelmeink, melyet leginkább a belső magánügyünknek szoktunk tartani, Haller
Szilveszter azonban – ha nem is könnyen feltárható és megfejthető módon –, de
versekbe formálja a kereséseit. Kulturális hagyományunk elemeit sűrűn megragadva,
tág asszociációs hálókban mozgatva szövi a gondolatait, kihívások elé is
állítva az olvasóit – hiszen olyan, gondolhatnánk, mintha csupán saját maga
számára írta volna a verseket (mantrákat és remantrákat, hogy Hallert
idézzük). Többedszeri olvasásra azonban – tapasztalatból mondhatom – a sorai
kibomlanak, lassan megadják magukat és szólnak hozzánk. Az írás és az olvasás
is mindig keresés, és ha egy út göröngyös, egy üzenet elsőre furcsa vagy
talányos, annál nagyobb „aha”-élményt és felszabadulást okozhat később.
Haller Szilveszter: Léptem őrzői (Dr. Kotász Könyvkiadó, 2025)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése