Ember és fa kapcsolata... Erre a témára írt ki haiku-pályázatot tavaly év végén a BuddhaFM Rádió. Legfeljebb három opusszal lehetett jelentkezni, és én – miután átnéztem a Haikuraktár címmel ellátott virtuális fiókomat, amiben, számomra is meglepő módon, nagyjából nyolcvan-kilencven lehetséges háromsoros lapult – hármat küldtem be.
Fejét csóválja
a hárs – mit gereblyézek
lenn a lábánál?
Rügyező ágat
dobtam a tűzbe – a szél
hamut szór reám.
Fejem felett fa,
lábam előtt út… Vihar
jön... Elágazunk.
Néhány haikum, érdekességként, amelyik nem került "versenybe":
A fa zavaráról
is szólni kéne, melyhez
odaszögelték a testet.
…aztán befűtött
a bontott keresztfával
egy szegény család.
a bontott keresztfával
egy szegény család.
Erdő, fa, levél –
melyik vagyok? Szellő, szél,
vihar – melyik jön?
melyik vagyok? Szellő, szél,
vihar – melyik jön?
Nem bírom már
árnyékomat látni. Erdő
mélye, fogadj be!"Fuck, fuck!" Jól hallom,
hogy más is ennyire
rajong a fákért?
Avarszintre ért.
Számít még, hogy honnan, mely
fáról származott?
Égre néztek, és
földbe gyökerezett lábuk.
Úgy maradtak.
A pályázat végeredménye itt olvasható:
Illusztráció: Tóth Csilla Ilona fényképfelvételei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése