Egy leírás körülírása

 

                                         (Válogatott utószavaim XLIII.)

Minden egy kicsit álomszerű, és éppen ezért talán valóságosabb, mint éber hétköznapjainkban. Angyalok jönnek-mennek, áldást és áldatlanságot osztva-teremtve, démonok végzik dolgukat (munkaköri leírásuknak megfelelően) és ártatlan lények, állatok mentenek meg bűnösöket, embereket. Igen, ez a valóság, ha hajlandóak vagyunk észrevenni, a mítoszok valósága, mely az időtlenségből görgeti, leheli ködpáráját. Vagy belőlünk gyöngyözik elő, mint izzadtságcsepp?

Az álomleírások nagyon is eleven szavakkal ömlenek Labancz Eszter Csengéből, olyan gátlástalansággal, amely elsöpri indíttatásunkat, hogy a Mitológiai Nagyszótárt felütve ellenőrizzük, amit hallunk. Kérem szépen: mindenki jól hallja, amit hall! És aki hallja, adja át: a mítoszok teszik a dolgukat, formálnak minket. Mélyen, nagyon mélyen.

Labancz Eszter Csenge: L.E.író (Dr. Kotász Könyvkiadó, 2025)

Toronytársasház

                                                (Válogatott utószavaim XLII.)

Az odáig rendben van, hogy csapatban jobban lehet csapatni, a vészterhes idők kedveznek igazán a művészeknek, meg jól bejáratott stoplissal lehet csak felfutni az erősebb stáblistákra, tudjuk, tudjuk, ahogy Molotov mondaná, még ha nem is vágyjuk, mert minek vágyjon arra az ember, ami van? Ami mindent átáztatóan ott cuppog a perceinkben, csörgedez a napjainkban, hömpölyög az éveinkben?

No de… Együttkölteni? Bandában prózázni? Nem lesz ebből handa-bandázás? Vagy együtt vagyunk, de vékony falakkal mégis elválasztva, mint egy elefántcsonttorony-társasház panel-összkomfortjai? Vagy mint rendezőpályaudvaron a sínek, melyeken futnak a szerelvények, párhuzamosok a végtelen felé, együtt is, külön is… Mindenesetre átintegethetünk egymásnak!

Ilyen kép- és fogalomzavarokban őrlődtem, amíg a BARLABOR laboreredményét (kéziratköteg) kézbe nem vettem, mert utána már elfelejtődött az egész, semmibe hussant. Ahogy Molotov mondaná, a képzelet képlete nem alkalmazható a valóságra, ha többismeretlenes. Felülírva. „Alulírottak felülírtuk”, képzelem oda a lábjegyzetet.

BARLABOR II. (Dr. Kotász Könyvkiadó, 2025)

Ufó az ufónak ufója

 

Közeledve Orákulum halálának tizedik évfordulójához, ezt a teljesen ostoba (kerek számok, évek mitizálása) apropót kihasználva közzéteszem egy versem, aztán egybegyűjtöm a L.É.L.E.K. című regényemről (főszereplője: Katona Tibor, alias Baka Flórián, alias Orákulum) megjelent kritikákat, recenziókat.

Megint

 

szeretném még

elmesélni fiamnak

a világ végét

 

amit régen

nekem meséltek

csak a végére

 

nem emlékszem már

apám sem emlékezett

vég nélkül mondjuk

*

"...egyszer csak bevillant egy korábbi beszélgetésünk, amikor Zoli egy szeretett macskájának halála kapcsán azt mondta, hogy a macska igazából nem is halt meg, mert minden macska-lélek egy nagy egész része. Ez valami buddhista elképzelés (én nem értek hozzá, ő igen), azt hiszem, eredetileg csak emberekre vonatkoztatva, hogy tudniillik individuális én nem létezik, csupán – már modern megfogalmazásban – egy szubtilis tudatfolyam. Akkor puszta önvigasztalásnak könyveltem el a megjegyzését, amely azonban a L.É.L.E.K. tükrében egyszerre új megvilágítást kapott, és maga a tükör, a regény, kézzelfogható tanúságtétellé változott ennek az elgondolásnak a hitelessége mellett." (Kamocsay Ildikó: Azt akarod mondani?)

Kamocsay Ildikó: Azt akarod mondani? (irodalmielet.hu)

*

"Számos példát találunk a könyvben arra is, hogy mi történik akkor, amikor az ember morális értelemben rosszul cselekszik, hogyan válik az egyén eseteként hajlamai játékszerévé. A kapcsolat-történetek Flórián visszaemlékezéseiben egy retrospektív fejlődési modellt ábrázolva a múltból indulnak, onnan haladnak előre, s élete úgy alakul, ahogy a lelkek kísérik az életben, az élet pedig maga a lélek kísérlete. Kállay Kotász Zoltán a lélek fejlődését kíséri végig kötetében, így jó szívvel ajánlom minden, a témára érzékenyen reagáló olvasónak, főként azoknak, akik a szabadság megvalósításának lehetőségeit kutatják, ami valójában a filozófiai értelemben vett determinizmussal szemben áll, de azoknak is hasznos olvasmány, akiket érdekel az önkifejezés igénye, a kulturális haladásban való részvétel lehetősége." (Csontos Márta: Felbontott létképletek)

Magyar Múzsa folyóirat 2024/3. szám

*

"Bizonyára mindenkinek van magamagánál idősebb barátja, olyan atyai cimborája, aki bölcsességével, humorával, szeretni való józanságával egyengeti útját fiatalabb pajtásának. Nekem nem is egy ilyen barátom volt. Éppen úgy meghaltak már, mint Kállay Kotász Zoltán L.É.L.E.K című kötetének főszereplője, Baka Flórián. És miközben gyakran morfondírozok azon, hogyan lehetne megőrizni azt a sok szellemes, okos, vicces, vagy csak különös történetet, amit elmeséltek az elvesztett jóbarátok, most íme Kállay Kotász Zoltán elmondja helyettem." (Rácz András: Ufó ufónak ufója)

Rácz András: Ufó ufónak ufója (konyvkultura.kello.hu)

*

"Flóri (Rika), Berti bácsi, Vezér Géza s a többiek nagyon is létező alakok e fikciós műfajban, történeteiket olvassuk, ismét átéljük, néha helyettük, értük, magunkért. A közösség, a család emlékezete hatalmas felelősség. Ahogy szeretni felelősség." (Barnás Márton: Ismerős életek)

Barnás Márton: Ismerős életek

*

És végül a kötet adatlapja a moly.hu oldalon:

LÉLEK (moly.hu)

A lázadó esszét ír

 

                                            (Válogatott utószavaim XLI.)

Kamocsay Ildikó esszéi több évtizedet ölelnek fel, de a gondolatainak frissessége és – sajnálatosan múlhatatlan – aktualitása szinte észrevehetet-lenné teszik az időbeli szóródást. Több témát is át-át forgat, legfeltűnőbben az ifjúkori hatások, útkeresések utólagos lelki feldolgozásának körét, az „irodalmi oknyomozás” lehetőségeit, illetve az állatvédelem kérdését. Különböző területek, de különös módon egy érzelmi szólam, hangszín egybefűzi mindet. Ez a hang a lázadás. K. I. példamutató módon lázad az ostobaság, a konvenciók és a kétkulacsosság mocsaras, rendszeresen utántöltött dágványa ellen, ezzel is bizonyítva, hogy életkorunk előrehaladtával, a „nyugdíjkorhatáron” átlépve még nem kell megalkuvóvá válnunk. Megmaradhatunk szabad, zsarolhatatlan Embernek – olyannak, aki a fiatalkori önmagának is képes a szemébe nézni.

Kamocsay Ildikó: A csapda – 9 esszé (Dr. Kotász Könyvkiadó, 2024)

És lélek költözék belé...

                                (Válogatott utószavaim XL.)

Még a felújítások előtt egy koranyári estén találkoztam vele valamelyik budapesti metróaluljáróban. „Egyszer majd kérni fogunk magától valamit”, fogta meg hátulról Klaus Molotov a vállamat, majd akkorát sóhajtott, hogy attól megváltozott az aluljáró széliránya. Tudtam, ő az, de mire megfordultam, köddé vált, csak a szavai csengtek visszhangosan a szürke megannyi árnyalatában játszó járatban, „valla... mit...”

Teltek-múltak az évek, időnként felébredtem, aztán egy koratavaszi napon megkértek a BARLABOR-kötet kiadására. Nem ígértem én semmit... A kéziratot elolvasva viszont egyértelművé vált: itt, most, ezt. Kiadjuk. „És lélek költözék belé, és nem vala többé elhagyatva”, jut eszembe, ahogy a Napkeleti pályaudvaron haladok a 4-es metró felé.

BARLABOR (Dr. Kotász Könyvkiadó, 2024)

"Bovaryné lánya én vagyok"

 

Rendhagyó módon, de talán egy új, később rendszeresen visszatérő fókuszt is megnyitva nem saját elmélkedést, hanem Holly Kristóf kritikáját osztom meg most. Kamocsay Ildikó tavaly év végén megjelent Helycsere című nagyregényéről írja:

"K. I. egy olyan korszakba kalauzol vissza minket, amikor az arra késztetést érző individuumok végre kiteljesedhettek, és ennek az elfojtottság alóli előrobbanásnak értelemszerűen túlhajtásai is mutatkoztak. A világmegváltók, kalandorok, forradalmárok, vadnyugati hősök korában járunk, abban a korban, amikor úgy tűnt, hogy minden lehetséges, csak akarni kell, csak képviselni kell, és Berthe (Bovaryné lánya) elhiszi magáról, hogy ő egy szabad ember, aki ha nem is tesz meg mindent (ami megfordul a fejében), de megtehetné. Ez a hit az előre megírt sorsunk hangoztatásával belénk vésett mély tehetetlenséget is felülírhatja, ezért is lehetséges, hogy egy amerikai néger rabszolgából szabad párizsi nő, egy szabadságát végletekig őrző francia lányból (Berthe) pedig amerikai feleség lesz."

A teljes kritika itt, az Irodalmi Élet oldalán olvasható:

https://irodalmielet.hu/helyek-es-helycserek-avagy-a-lany-szinre-lep/

Kamocsay Ildikó: Helycsere (Dr. Kotász Könyvkiadó, 2023)

Napsütés és harmat

 

                                        (Válogatott utószavaim XXXIX.)

Puchla Nikolett a „Kotász Károly 150” irodalmi pályázaton tűnt fel verseivel, díjat nyert, amely elismerés magával hozta azt is, hogy lehetőséget kapott a kiadó Napsütötte sávig sorozatában elsőkötetesként bemutatkozni. Nyertes versei megtalálhatók a jelen kötetben (Vétek-cseppek, Harmatos dal és Hajdanvolt hajadon), de összességében egy sokkal gazdagabb hangvételű és témavilágú költő mutatkozik be a lapokon, mint a pályázati jelenléte alapján sejthető volt. A felnőtté válás nehézségei, a boldogságvágy, a sorsfordítás és az élet rejtett üzeneteinek a kutatása a líra sokszor hangszerelt témái, Puchla Nikolett azonban a szokványos szófordulatokat elkerülve teljesen szuverén, sokszor már szinte a furcsaságig hajlított költői képekben szólal meg, hitelesen közvetítve egy érzékeny lélek állapotait. Ajánlom a Ha újranő a sorsfonal című kötetet a nyitott és kíváncsi versbarátoknak!

Puchla Nikolett: Ha újranő a sorsfonal (Dr. Kotász Könyvkiadó, 2024)